Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

A sirály Első és egyetlen közlése: Népszava 1930. szept. 21. 214. sz. 18. - Két gépirata is fennmaradt, az első indigókék, a második fekete betűkkel; a hiányzó „á " és „ é " arról árulkodik, hogy ez utóbbi példány az 1931 januárjára tervezett kötet anyagából való. Az első gépiraton a költő kihúzta az utolsó sort és szövegét a vers címeként emelte az élre. Az első gépiratban és a Népszavá/w/7 közölt szöveg második sora így hangzik: „és ferdén elsuhan a tenger fái (kiemelés tőlünk - B. F.) fölött", a későbbi és a tervezett kötetbe szánt szövegben a „fái " helyén már „ tájai " áll. Az ultima manus elvét követve ez utóbbi változatot közöljük. Tárgyi és életrajzi vonatkozás.- a sirály mint a szabadág jelképe újra életre kel az író posztumusz novellájában (Sirályháton, 1993). A sirály felszáll és ferdén elsuhan a tenger tájai fölött az összeszorított ég felé, hol az erdőben, az elhallgatott erdőben, - melynek csak lombhullását hallani az emberlakta tájon, féktelen csőrüket lengetik az égiek és igen vadak. Szárnyára támaszkodik és sóáztatta hályogos szemében felsötétlik a földi kép, a lassan forgó, árnyékát jobbra balra vető tenger. Leng és mereng. Ez az életem, bizony ...