Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Riadó Először: Népszava 1930. jún. 8. 129. sz. 21., utánközlése: Pesti Napló 1933. júl. 16. 159. sz. 38. - Fekete betűs gépirata az 193l-re tervezett kötet versei kőzött, autográf tinta- és ceruza javításokkal. - E gépirat szövegét közöljük, mivel a sajtóközlésben nem szerepelnek e javítások. Tárgyi és életrajzi vonatkozás: programszerű visszatérés a nyílt elkötelezettséghez. A 3. versszak „Ébredj gyújtogató!" felszólítása visszautalás a Ló, búza, ember kötetet nyitó A gyújtogatok című költeményre. Még mindig alszol alvó, alvó! még mindig alszol befordult arccal a nyugtalan világ alkonyi párái közt gőzölgő vánkosán dühödnek! Lejjebb már oszlik az esti köd. A rét elpirult nehéz arcod alatt s lassan terjed álmaid láza a fűben sustorogva mint a hullám, a hullám az alkonyi vörös hullám, ha felszalad a füves partra s zizegve habra hab a düh kiont a rétre - Ébredj, gyújtogató! - kiont a földre a puha üstökű földre, mely arcát, varlepte arcát lomhán ingatja még az esti szélben. Esti szél befújja, hullám eltakarja elnyugszik lomhán. A szálló ködben két vadkacsa húz el a kiégett zsombék fölött. Alvó, alvó! emeld fel gyújtogató arcod