Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Bábel Kiadatlan. - Gépirata: fekete betűkkel készült első példány. Stilisztikai jegyek alapján helyeztük az előbbi vers mögé. Egyedül vagyok. A nap már megint lement. A csendes éjszakában isten nyelve felcsattan a sötét vizek fölött. Gőz és hamu ömlik arcomra. A vihar kitört. Egyedül vagyok. Nem értek isten nyelvén. Óriási árnyékok hadonászva topognak körülöttem és fülükhöz emelt kézzel figyelnek az ég felé mely egyre lejjebb száll mint egy halotti lepedő. Fulladoznak a fejükre omló súlyos ráncok alatt. Már senki sem hallja meg hangjukat. És nem értünk egymás nyelvén. Zúg a vihar. Egyedül vagyok az esőverte síkon, a sötét hullámok fölött. Nem értek az emberek nyelvén nem értek az isten nyelvén. Száz süket füllel ülsz fölöttünk Közönyös és figyeled a világot mely mint egy kagyló magányosan és reménytelenül zúg kezeid között.