Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

rr Oszi koszorú, Feldafing Első megjelenése: Énekelnek és meghalnak. Bp., 1928. 57-60. -A négy verset tartalmazó ciklusból A felhőállatok (1970) című kötetbe Déry csak a ciklus középső két tagját vette át Ősz, Feldafing címmel. - A kézirata nem maradt ránk. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az utóközlés előtt nincs ajánlás, az eredeti előtt: „Sz.-éknak" áll. A cím - és a szövegösszefüggések - is arra utalnak, hogy a vers a Starnbergi tó mellett, Szilasi Vilmosék feldafmgi villájában született. S a már többször idézett „Liebe Mamuskám!" című levelezéskötetből kirajzolódó életrajzi keretre tekintve igen valószínű, hogy a költő egy 1927 őszén tett hosszabb látogatásával kapcsolatos. Akár a Karinthy Frigyesné Böhm Aranka iránti szerelem előli első „menekülésnek" is felfoghatjuk. A harmincas évek elején bekövetkezett szakításig Déry szinte minden évben vissza-visszatér rokonaihoz - menedéket keres\>e e viharos erejű, de ellentmondásokkal terhes viszony megpróbáltatásai elöl. (Valószínűleg e konfliktussal függ össze a ciklus I. részében megjelenő holt csecsemő képe is - Ady Endre A mi gyermekünk versének távoli párhuzamaként.) I. Őszül az erdő a legyek lehullnak segíts meg a tüzbemártott gyümölcsök és meztelen asszonyok mellől elmúlni mint egy énekhang mert nem vagyok halhatatlan a tó piros tüze lobog a fák alatt lobog a kígyók szárított bőre a szél isten hajában lobog hullik a hajam és óvatos mozdulatokkal mint a vak istennő egy nyitott sír mentén hogy bele ne szédüljön, a tópartra tipeg a vén csősz egy csecsemő barackpiros holttestét lóbálja kezében a fák mögött felfénylik az anya könnybeborult arca őszül az erdő