Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Ahold £Yró' közlése: Énekelnek és meghalnak. Bp., 1928. 46-47. - Az előbbi tételhez hasonló, zöldeskék betűkkel írt gépirata - javítások nélkül. Az Énekelnek és meghalnak szövegét közöljük - zárójelbe téve a gépiratban meglévő, de a nyomtatásból kihagyott részeket. Tárgyi és életrajzi vonatkozás: nagy valószínűséggel szintén Perugiában keletkezett. Éjjel a hold ráncaiban élünk ott minden néma mozdulatainkat gázfényű fátylak választják szét és szemhéjaink megfeketednek a levegő fölött szállunk lenn a holdnövények bokraiban az elhalt ősök imajegyei hevernek hideg ködök gomolyognak néha egy újszülött belemártja ujját (s) és görcsökben fetreng utána sokáig a ködök alatt látni a változó tengereket melyek a (negyedik) 4. sa (tizedik) 10. szférából táplálkoznak óriási zöld lepkék szállnak fölöttünk (szüntelenül) mint a felhők s ránkhullajtják hideg nedvüket vannak akik összegyűjtik és megisszák, hogy örökéletűek lehessenek nincs szél nincs fény nincs hang éjfélkor összetalálkozunk a fökráter fölött a gyülekezőhelyen s a szertartás után elfogyasztjuk (az) elmúlt napunkat a zselatintáblákon egy-egy szívből kivöröslik egy gyilkosság története a nehezenemésztök tátognak mint a halak s vízszagú vihart engednek szájukból kevesen veszítenek súlyukból akik éjjel halnak meg ilyenkor összecsuklanak és sóhajtva visszaszállnak a földre a föld a messze föld.