Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Szintetikus tömeg Első megjelenése: MA (Bécs) 1923. máj. 1. 8. évf. 7/8. sz. (2). Utánközlése: Kékmadár (Budapest) 1924. okt., 10. sz. 17. Fekete betűs gépirata a PIM kézirattárában. A MA tintával javított szövegét közöljük. (Ugyancsak a PIM Kézirattárában. ) Tárgyi és életrajzi vonatkozások, rokonai meghívására Déry és felesége 1922 októberétől egy éven át a bajorországi Feldaftngban vendégeskedett. (Kíeghívója: Szilasi Vilmos s annak felesége Rosenberg Lili, az író unokahúga volt.) Mint az előző költemény is jelzi: Déryt továbbra is foglalkoztatta a forradalom és az emberiség jövője. Ez idő tájt ismerte meg Adolf Behne, a Bauhaus építész-teoretikusának tanítását az üvegről, amely - szerinte - a jövő kommunisztikus társadalmának építőanyaga és jelképe. (Az általa elgondolt üvegpaloták falai nem elválasztják, hanem összekötik használóikat.) Versében Déry e megszerkesztett és kiegyensúlyozott jövendő kollektív utópiáját vetíti elénk. - A feldafingi hétköznapokról ld. a ..Liebe Mamuskám!" c. kötet (Déry Archívum I0J 101-109, 117-120. egységeit. Csendesen lélegzik, üvegfalak közt ül komoly kezekkel, látja egymás meztelen mellét és imádságát s elhalkul, ha az anyák haldokolnak, vagy betegség piroslik ál az üvegen és a falakból kihull a fény, de mozdulatai világosak mint a kristály, jobbjában a vizet, a balban a tüzet tartja és egyenletesen mér sebességet és álmot tenyereinkre, ha süt a nap, az ablaknál áll, és üvegházai felfénylenek kiket egyszerűen épített fel mint egy dalt hideg és fájdalom ellen, vagy hogy kedvét ütemesen tiszta mederbe szorítsa és megőrizze az idegen állatok életét