Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Keresztmetszet Első és egyetlen megjelenése: Nyugat 1922. okt. 1., 19. sz. 1150-1151. - Kézirata nem maradt ránk. Tárgyi és életrajzi vonatkozás: koncepciója Az ámokfiitóé/ioz hasonló. Míg az az ember társadalmi környezetéről, ez - az embert körülvevő (és az ember által megrontott) természetről ad képet, kitekintéssel az egész világmindenségre. A központban érc és só kering, sötét van és a hangok mint jégbefagyott csecsemők keményen hevernek a szélben, tompán nőnek, alvadt víz áll a földben. Feljebb már lazább rétegekben kéneső lélegzik, ólomtavakon és tüzesebb matériákon átszúr egy-egy sugár és a gázok tölcséreiben levegő bugyborékol, az elemekbe színek vegyülnek. Milyen sötét és hideg itt a nevetés! Ezüst és ametiszt ereket feljebb látsz már csak a remegő kéreg alatt, itt már ütemek születnek és bizonyos formákba ömlik az anyag, lépteket hallani föntről, eltévedt gondolatok ereszkednek le, anyaggá fagynak, talán egy kolomp hangja indította el ezt a lávafolyamot, mely a füvek és levegő felé tör. Hirtelen üvöltéssel megáll: idegen élet vonul el útjában egyenes forma: egy egyenes gondolat, mely alól nincs kivétel, melyből erő és kegyetlenség csordul <lám, tualjdonságai vannak és bizonyos irányban halad előre!> földalatti csatorna: kezdete van és vége, mint az egy ember életének, juhokat hajtanak benne a vágóhídra, elektromos fényben bőgnek, körülöttük víz zuhog, világítógázt vezetnek és az emberi munka egyéb komplikált rétegeit. Itt már a vér és a gondolat különös szagokban egyesül, különös akadályok szólalnak meg és a meztelen állatok közt kalappal borítja az ember homlokát. Még feljebb nevetést hallani és gépzörejeket fehér gyapjúba csomagolva, a temetőkön egymás fölött hullák fekszenek zsíros földszeletekben, elsüllyedt imaházak keverednek a humuszba, vékony és vastag gyökerek szövik a legfelsőbb réteget, aztán