Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Verses eposz 1917/8-ból Posztumusz közlése: Déry Tibor első verse és utolsó prózája címmel, Réz Pál bevezetőjével: Kortárs 1979. Jan., 1. sz. 6477. Réz a hagyatékban talált, cím nélküli gépirat alapján dolgozott, amelyre Déry az alábbiakat irta - feltehetőleg utólag: .. Verses eposz 1917/8-ból, Horvát Henrik lefordította németre. " (E fordítás nem maradt fenn, s publikálásáról sem tudunk.) A vers az alábbi három részből áll: Invokáció, Előszó, Első ének. A Kortárs szedői az elsőt kiemelt betűkkel, főcímként tüntették fel, s azóta a szakirodalomban ezen a megtévesztő címen hivatkoznak rá. Mi Déry feljegyzéséből indulunk ki, s annak első három szavát emeltük ki főcímnek. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az író kaszárnya-élményeihez kapcsolódik, azokhoz, amelyekről a Rendetlenség című elbeszélés bevezetőjében szóltunk. Mindkét mű katonaszökevényekről szól, de hőseik jellemei és a helyszínek is különböznek. A Rendetlenség Innsbruck és Rákosszentmihály között játszódik, az eposz hőse előzőleg a keleti fronton járt. Az elsőben a szökés és a hazatérés izgalma dominál, a másodikban az író a katonatömegekben lappangó lázadás kipattanására hegyezte ki a cselekményt. Az „eposz" stílusa többrétű. Az Invokáció és az Előszó alapjában véve antikizáló, helyenként múlt századi kifejezésekkel és fordulatokkal, az Első ének felszabadultabb: a költő keresi, s itt-ott rá is talál azokra a mozgalmas formákra, amelyeket akár ösztönös expresszionizmusként is jellemezhetnénk. A műnek csak ez az egy éneke készült el. Ebben a stílusban nem is igen lehetett volna folytatni, illetve befejezni. Invokáció Oh költő! csodálatosan zengő szerszáma a fekete ajkú boldogtalanságnak. Harangjátékodban az istenek dicsérete zúg, mert a boldogtalanság az istenek bölcs küldötte, kinek feketén füstölgő ajándékait a dús élet lobogó oltárain elosztva, óh költő! zengő szerszám! énekeld az emberek remegő s vaksi lelkébe, énekeld: a fájdalom dicséretét, énekeld: a megalázkodást, a tehetetlen szürke földi férget,