Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Éjjel a Rózsadombon ... £/sip ás? egyetlen megjelenése: Nyugat 1917. aug. 1. 15. sz. 197. - Kézirata nincs. Tárgyi és életrajzi vonatkozás: a költő rózsadombi lakásáról ld. az Ez mind: az enyém c. költemény jegyzetét. - Maga a vers rájátszás a Déry albérletétől nem messze fekvő Vérhalom utca nevére, illetve az általa elindított asszociáció-sorra. Vérhalom utca! ... messze lent halványzöld hidegen zajlik a Duna jaj! a pesti oldalon hunyorgó lámpások figyelik remegő lépésim szájamból nyers pálinkaszag csap a hideg égbe, lábaim kalimpálnak egy, kettő, három ... sok lépcső, míg ajtaját lihegve elértem. Kulcs csikordul, csendes a ház, de a kertből halk lépteket hallok három sötét szobán átcsúszok, sárga világ szűrődik az ajtónyílásból tányércsörömpölésre jaj! ... a hosszú tőrrel combomat megsebeztem vér cseppen a padlóra, - hangosan - de nem álnok vér, nem csapodár. Háttal az ajtónak ül, a széktámlára nyomódik a fehér blúz megfulladok ... hö hö ... csak lassan, gondolatimat hátha meghallja! igen ... igen ... üres a ház, csak kínom szülte rémek járják a táncot az függöny mögött ropja, szekrényből kitömi készül itt nagy robajjal csitt!... csend! most vajúdik, torz fejeket szül öle szeretője feje, hol fekete, veres, hol szőke, arcomba vigyorogva szökik hisz tudom! ... elég! - - Átjárta a tőr, halk sikollyal előre esett szájából láng tör ki, hálójába vittem, az ágyban elvérzett. Szétpattanó véres buborékok a légben! halkan! a szőnyegbe ne botoljak! a Dunába esnék, a jeges Dunába! Csak csendesen! nehogy meghalljak! rám ásít a fekete szoba s mélyén vergődésemet vigyorogva nézi... ki az? csak nyugodtan! hisz semmi sem történt. Jussom volt. Szemem tükrében [tovább él s örökké