Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Júlia szép asszony Első és egyetlen közlése: Nyugat /97 7. aug. 1. 15. sz. 196. Kézirata nem maradt ránk. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: Déry galócási gyakornokoskodásához s talán a fateleptől nem messze fekvő Szent Anna tóhoz kapcsolódik. - Címe ugyan a Júlia szép leány székely néphallada parafrázisát ígéri, tartalma, cselekménye azonban a Kádár Kata történetének elemeire és motívumaira épül, a fia jobbágy-választottját gyűlölő anya helyébe a féltékeny szerelmi vetélytársat állítva. Szél ringatja a fákat. Nyugalom a szívben és a tó tükre fölött, hold kemény sugarán köszörülöm késemet távoli kaján ugatás szaggatja a lágyan zsongó levegőt a végtelen éji árnyékban habozva közeledik már. Szeretöd karjaiba repülsz? ... hahaha vigyorog a hold! szeretöd tó fenekén vár, hideg tőrömet öleli már s súlyos víz fojtja belé az áruló szót, végsikolyát hogy meg ne halljad arcod ha arcomhoz ér majd ... nem ő vagyok én édes! Csitt! sötétben siető lépteit... hallom, hát mégis igaz? ... mégis? árnyéka felémfut a holdsütötte mezőn ... jaj elér! el innét, el! árnyékát ha ölöm, őt meg nem ölöm. Csendesen! Kutatva néz körül, tó tükre törik, fenekén a halott lihegve ordítja: vigyázz! Zörög a bokor ... felneszel, szeme rebben, karja ölelésre tárva várlak ... már régóta várlak ... susogva lejt hangom: Júlia sötét az ég, de láng lebben peremén, veres láng eltorzulva arca arcomba mered, karomban teste megrándul... ki az? Ki az? ... ki az? ... loccsan a víz, röhög a szél, vérével habzik a tó. így végeztetett! Vallom eskü alatt: igazat tettem. Hol a vádló? Jogom volt, a magam dolga, táncoló árnyékok nem rémítenek vihartól hajladoznak a fák, hiába a szó! jogom volt