Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Az x.-ik emeleten Fellázad Közületien. - Keltezés nélküli, 35 f. terjedelmű gépirata autográf javításokkal - magántulajdonban. Az eredeti - géppel írt - címet (Fellázadj a szerző utóbb áthúzta, s kézzel irta föléje a véglegesnek szánt Az x.-ik emeleten változatot. A 33-34. fol iák vérzőin idegen kéztől származó - s egymással össze nem függő - gondolatfoszlányok, feltehetőleg Németh Andor írásával, aki baráti betekintésre kaphatta kézhez Déry fogalmazványát, s vélhetően a szövegben található kisebb javítások egy része is tőle származik. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: Stilisztikai jegyei alapján helyeztük Déry szürrealisztikus írásai közé, az 1928. július 15én, a Nyugat/>rw megjelent Ébredjetek fel ! (Id. A felhőállatok Bp. 1976. 105-148.) közvetlen szomszédságába. (Id. még az Elhagyják egymást és meghalnak bevezetőjét.) - Besorolásunkat a gépirat első oldalán található és írásképében jól kivehetően az író idős korában papírra vetett, zárójeles aligazítása is alátámasztja: „Az eldobott regény előjátéka. " Erre a valószínűleg 1928 közepén elkezdett - de mindeddig lappangó regényre már több korabeli filológiai jelzés is felhívta figyelmünket. Ilyen jelzés például Kassák Lajos 1928. augusztus 29én kelt levele, amely Déry e regényten'ét kész tényként kezeli, s egyben annak a reményének ad kifejezést, hogy az - az író korábbi munkáihoz képest - „realisztikusabb " lesz. (Ld. Déry Tibor levelesládája. Holmi 1997. Jan., 1. sz. 66-67.) S bizonyára ugyanerről a regényről esik szó a szerzőnek abban az 1928, október 30-án, Capriban kelt terjedelmes beszámolójában is, amely a mamának a fogalmazás elhúzódó örömeit és gyötrelmeit ecseteli. (Ld. a „Liebe Mamuskám!" című kötet 161. egységét, Dér)' Archívum 10.) Végül: vélhetően még mindig ez az a mű, amely - a mamának írt következő levélből ítélve - az írót 1929 elején is foglalkoztatja; hiszen kéziratát még a Kassa melletti Garbóc-Bogdányra is magával viszi, ahol barátja, Mihályi Ödön látja hosszabb ideig vendégül. (Ld. a „Liebe Mamuskám! " című kötet 162. egységét.) Az elkészült (vagy abbahagyott) regény szövegének későbbi sorsáról azonban nincs tudomásunk. S így tartalmáról sem tudunk érdemben semmit. Annyi azonban bizonyos, hogy „elő-