Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Elhagyják egymást és meghalnak Első és egyetlen megjelenése: Korunk (Kolozsvár) 1928. jún., 6. sz. 412-415. - Kézirata nem maradt ránk. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: „A szerelem egyenlő az élettel (az életben maradással) " tanulságának szürrealista víziója. - Valószínűleg már a Karinthy Frigyesné Böhm Aranka iránti szerelem emléke. A „megtartás" motívumával az udvarlásnak olyan gesztusa, mint Giogionénak a velencei Accademia képtárában őrzött öregasszony portréja. (Megfestője a testi hanyatlás felvillantásával igyekezett vonakodó kedvesét meghódítani, illet\>e megtartani.) De bőséggel idézhetők irodalmi párhuzamai is: Pierre de Ronsard híres Heléna szonettjétől - a latin és görög költészet számos emlékéig. Érdemes felfigyelni a 173. oldalon azokra a mondatokra, amelyekkel a nászutasok a halott özvegyembert szólongatják: - Mit tetszik ott keresni, János bácsi? stb. A kérdések és fordulatok szinte ugyanebben a formában ismétlődnek meg Az x.-ik emeleten szövegében is, a 183-184. oldalakon. A szerelmesek összekülönbözésének (gesztenyefa vagy tölgyfa az, amit megpillantottak) motívumához Id. Tompa Mihály: Három a daru című költeményét, amelyben a darvak száma miatt (kettő vagy három) szólal kőzik össze férj és feleség. F jfélkor megeredt az eső. Irizáló sötétkék csillogással hangtalanul zuL4 hant, vízszaggal töltötte meg a levegőt. A pókok ijedten elmenekültek. J J A köd mögül kirepült egy nagy madár. A magányos eredéi nyaralóban a nászutasok felkeltek az ágyból, az ablaküveghez nyomták orrukat, nevettek, ásítottak és visszafeküdtek. Az eső zuhogott. Reggelre már ellepte a víz a tornác első két lépcsőjét s a körülötte növő páfrányokat. Édes puha a víz, mint a fény. A fu lágyan ingadozott benne, hullámosan kikerülve a megfulladt méhek és gyíkok apró úszó holttesteit. Esik az eső. Délben, mikor a fiatal férj felkelt, hogy reggelit főzzön, a víz már a párkányig ért. Világoszöld volt, mint egy reflektor fénye. A nap nem sütött, a fiatal férj meggyújtotta a villanyt. A hullámok csobogtak. Egy megfulladt gyöngytyúk koppanva ütődött a ház falának. Azt hiszem, esik az eső! - mondta a fiatal feleség, megeresztette a fürdőkád csapját, megfürdött és visszafeküdt az ágyba. A haja dús volt és szőke, mint egy égő város, a férj letérdepelt eléje, megcsókolta a köldökét, a két térdét és az orra hegyét. Elaludtak.