Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

lágították a padlót. - Megvan! - kiabálta a madár és a deszkahasadékok közül kihúzta a szőke szűz fényképét. Az újságkihordó vizes borogatást rakott a fényképész homlokára, a tejesasszony kezeit tördelte. - Későn jöttem - mondta a pékinas -, épp kirepült az ablakon. - Az egész gyülekezet hangosan siránkozott, kinn dörgött az ég és vörös villámok cikáztak az üvegtető fölött. Nemsokára zuhogott az eső és egy csecsemő felpuffadt hullája úszott el az ablak előtt a csatorna hullámain. Az elrabolt lány apja gyászruhában megjelent a műteremben és körmeivel véresre szaggatta mellét. A madár pedig láthatatlanul táncolt a felhők fölött és ahová lépett, nagy volt a boldogtalanság. - Meg fogsz halni - mondta a fényképész anyja, mikor hónapok múlva meglátta fiát. Az asztal alatt ült, a padlón szerteszét hevert kihullott, szőke haja. - Három hónap óta nem evett egy falatot sem - mondta a házmesterné és jajgatva kifutott az utcára. Az anyja homlokára ragyogó kék seb mélyült. - Eloltotta a villanyt és megszoptatta a fényképészt. Azután meghalt. A fényképésznek újra kinőtt a haja, felkelt és felgyújtotta a műtermet. Az erdőben, az izzó szamócák között megleste a madarat. - Add vissza csak egy órára - mondta -, azután harapd el a torkomat. De a madár csőrébe fogta a fényképet és elrepült. Az országúton jajgatva követték a férfiak, akik elhagyták feleségeiket és soványan szenvedtek, mint a kutyák. A fényképész legelöl rohant és ugatott fájdalmában. Méhecskék röpültek zsongva a csapat fölött és édes mézet hullattak fáradt lábaikra. Az országút szélén egy fatörzs kettéhasadt, lámpásokat hajított ki magából és kivilágította az éjszakát. A vörös hold mint egy terhes állat feküdt az égen és fenyegetően motyogott. Megivott egy felhőt és a hegyek alatt a rozsvetés elszáradt. A fényképész találkozott egy öreg kereskedővel, aki kiszállt az autóból, megcsókolta a fényképész lábát és azt mondta: - Homlokodról rádiumcsillagok sugároznak és olyan erős vagy, mint egy bivaly. Kertemben tejjel és zsírbansült tésztával foglak etetni, melegítsd meg vénségemet! A fényképész fehér selyemruhát kapott. A cserépben kiszáradt a szőlő és a zsírbansült tészta kigyulladt a napban. Csak feküdt a kertben, egész sovány volt már és éjszakánként figyelte a férfiakat, amint énekelve elvonultak a kerítés mögött és keresték a madarat. A kereskedő felesége seprővel elűzte őket. Két egészséges fia született, boldogan táncoltak és a szomorú fényképész csillaga ragyogott. - Én egészséges lettem - mondta a kereskedő feleségének. Én meg két fiút szültem neked - mondta az asszony. Csuklójánál elvágta az eret, vért kevert az ételbe, de a fényképész egy éjjel meghallotta a madár hangját, körmeivel lukat vájt a kerítésbe és megszökött.