Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Előszó

met fordításait rendezte egybe. Címe: Schickt über sie Bronztauben, grafikájának szerzője: Bernáth Aurél, aki a Ló, búza, ember címlapja után - kék és ezüst színben - elkészítette a költő e német bemutatkozásának szánt gyűjtemény címlapját is. Déry saját verseinek sajátkezű fordításairól lévén szó, úgy éreztük: ezeknek is helyet kell biztosítani kötetünkben, mint ahogy nem szabad hagynunk elsülylyedni a Der Sturmban és a MA német nyelvű különszámaiban megjelent változataikat sem. E német szövegeket kötetünk függelékeként adjuk közre. A szövegközlés általános szabályait illetően követtük a sorozatunk nyitó kötetében kialakított gyakorlatot. Célunk a hiteles és jól tanulmányozható szövegek bemutatása volt. Elhagytuk ugyan a nyilvánvaló sajtóhibákat s a helyesírást is a mai gyakorlathoz igazítottuk, ám - ha lehetőség adódott - a kéziratokkal, illetve utánközlésckkel való összehasonlítások segítségével igyekeztünk megjeleníteni az alkotómunka stiláris javításait és jobbításait is. Módszerünk ebben a kérdésben sem változott: a mondatok vagy szavak elhagyott változatait (-zárójelben-) a végleges megoldások elé szedettük, hogy e viszonylag könnyen áttekinthető formában érzékeltessük: mit és mire változtatott a szerző. - Saját javításainkra szögletes zárójellel hívtuk fel a figyelmet. A helyesírásra és központozásra visszatérve: a versek esetében - változatlanul hagytuk a mai normáktól eltérő alakokat. Jegyzeteinkben csak a formális és a legszükségesebb életrajzi vonatkozásokra szorítkoztunk - átengedve az elemzést az irodalomtörténet számára. Kötetünk felépítésének alapja az időrend, pontosabban: a megjelenések sorrendje. Minthogy ez utóbbi csak hozzávetőlegesen követi a művek keletkezésének folyamatát, itt-ott kisebb pontatlanságot engedtünk meg magunknak. A prózai rész az 1921 nyarán megjelent A Kriska című hosszabb novellával kezdődik, amelynek cselekménye - a spirál egy magasabb pozíciójában megismétli az előző kötet címadó írásának, a Liának a tematikáját, s így egyfajta átmenetet képez a két kötet között. Ezt követően az 1921 elején megkezdett „kisfiú" ciklus következik, amelynek gyermek hősében az írót látjuk viszont. Majd 1921 végével kötetünk leggazdagabb tematikai egysége kezdődik, amely az emberi szenvedélyek ábrázolására tett kísérletsorozatként jellemezhető (az expresszionizmus és a dada eszköztárának a felhasználásával). Gyűjteményünk a már szürrealizmus jegyében írt három elbeszéléssel zárul. E „fellazított" - az időrend mellett tematikus szempontokat is figyelembe vevő - besorolást alkalmaztuk a versek esetében is, egymás mellé helyezve időnként a más-más időpontban megjelent, de tartalmilag összetartozó megnyilatkozásokat. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk: általuk és bennük Déry pályaképének olyan - még a szakemberek előtt is ismeretlen - szakasza tárul fel, amely