Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Agya lázba borult. Körülötte a tömeg orditása, mint egyetlen, óriási (üres) gyomor rettenetes korgása csapott fii lének, az ég éhesen tátotta ki száját s a folyó vize tikkadtan ordított a hegyek mögött. Hideg őrület lángolt végig testén. Fogai megcsikordultak, szempillái leestek. Az öregasszony elé lépett. Lentről úgy látszott, mintha le akarna hajolni, hogy megcsókolja az anyját. De hirtelen éles sikítás hasította végig a levegőt. A halálraítélt egyetlen harapással lehasította az asszony orrát. Aztán a tömeg felé fordulva mészfehér arccal, kiköpte a véres húscafatot s rekedt állati hangján kiáltotta le a dombról: - ... ez a büntetése, mert szegény embernek hozott a világra! Átkozott legyen mindenki, aki szegény s ez az egész nyomorult... A hóhérok lihegve lefogták. Hátul a tömeg csendbe dermedt, csak a vén asszonyok szakadozott sikítása hallatszott. A varjúk, mint rettenetes gyászkorona, libegtek félkörben a domb homloka fölött, lent a kocsiban a bíró, fejét hátradűlve, hangosan kortyogtatta a hosszúnyakú üvegből lassan folydogáló vérvörös bort. S a rozsdás óramű őrjöngve továbbzakatolt.