Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Utolsó pillanatban Első megjelenése: Napkelet (Kolozsvár) 1921. aug. 1. 15. sz. 842-846. ütánközlése: Panoráma (Bécs) 1922. máj. 28. 22. sz. 11-13. - Kézirata nincs. A Panoráma szövegét adjuk. (A közlés időpontjában a szerző e hetilap munkatársa volt.) Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a tömegpszichózis ábrázolásában erős rokonságot mutat a Déry Archívum /. kötetében közzétett Salamon tornya című novellával; mindez közvetetten kapcsolatba hozható a Tanácsköztársaság ideje alatt megismert eseményekkel. A forradalmak korára utal például a kivégző-menet előtt lobogtatott „vérvörös" zászló, mintegy érzékeltetve az írónak a forradalmi erőszak iránti iszonyatát. Ld. még az Odi et amo című vers bevezetőjét. z ablaknál állt és mozdulatlanul nézett ki a derűs mezőre. Közvetlenül előtte egy fa széles, sötétkék árnyéka remegett a füvön. Szomorúfűz Ä. \^lehetett alighanem, mert odább víz lassú csörgedezése hallatszott s az árnyék lazaszövésü volt, fénnyel át- meg áttördelve, mint apró levelű, ritka lombú fáké, fátylas remegéssel. Nem tudott kihajolni, hogy helyes-e feltevése, az ablak mélyen benn volt a falban s a kilincsek visszahúzták. így tehát inkább a mező túlsó szélét nézte, mely csillogó pocsolyaszemekkel hanyatt terülve, meztelenül meredt a felkelő nap felé. Az égen fekete felhők száguldtak, itt-ott gyors hályogot húzva a tócsák tiszta tükrére, majd odább vonul[tak] végigsimítva rebbenő árnyékukkal a rét messzi erdőhajzatát. Az oldalsó bokorsoron túl vakító napsütésben feketén meredt a magas bitó az égnek, fölötte, mintha füstölögne, varjúcsapat tömött fonala szálldogált a felhők felé. Csend volt, csak a folyó zúgása hallatszott s a napsugarak pergése a megremegő leveleken. A siralomházban forró, sűrű volt a levegő s a halálraítélt lábujjhegyen állva, kapkodott szájával a feje felett behúzó illatos szél felé. Ez volt egyetlen vágya: szabad, tiszta levegőt érezni ismét, s már szinte türelmetlenül számította az időt kivégzéséig, mikor majd sok időt tölthet a szabadban; előbb körülviszik a városban s aztán még végig a hosszú úton az akasztófáig, legalább egy óráig el fog tartani s az csupa gyönyörűség lesz ilyen szép tavaszi időben. S az volt egyetlen problémája, kocsin viszik-e vagy majd gyalog kell járnia; nem