Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

törvény rá! ... Micsoda őrjöngő istenek akarnak megcsúfolni! ... S miért? ... Miért? ... Miért kell hogy tűrjem? ... Mit is? ... Hogy is nevezik? ... Hogy gyermekem szülessen? (csendesen) Hogy gyermekem szülessen! ... Valami furcsa árnyék, mi életem mögött kúszik ... csámpásan, alattomosan ... aztán itt feltűnik ... a falon! ... Napfényben ... s rám vigyorog ... életemet. Az én életemet majmolod, mi az enyém, csak az enyém! ... Egyre jön utánam, mint egy fiatal gyilkos vad szeme szúrásával! Micsoda törvény írja? Hogy halálomon túl is éljek? ... Hogy sírom fölött idegen kísértet gúnyolja életemet! Mint egy rossz képem, mi rajtamaradt a világtükrén, az én bélyegemmel arcán, az én formámban, az én ruhámban, az én nevemmel ... s belül üres, üres! ... Üres, mint a tükör mögötte, ... s ha magamtól meg nem foganhatok, ... hát miért, miért kell, hogy idegen csírába oltsam éltemet ... idétlen keveréknek, hogy majdan magam bohócát lássam, torz figuráját magamnak, magam életének. Nem elég, hogy én élek és szenvedek, még kell belőlem? Énemen túl is? Telhetetlen Istenek véres tengerébe, nem, nem lehet... nem szabad ... saját magam kicsúfolását, kárörvendő kifigurázását... nem ... nem tűröm nem szabad ... nem lehet! Az asszony: (sikongva) Szent Isten ... mit teszel? Tamás: Asszony, készülj halálodra!