Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

A két nővér

A két nővér Első megjelenése: Nyugat 1917. november 1. 21. sz. 675-705. Másodszor - kisebb stilisztikai javításokkal - a bécsi Pegazus Kiadó adta ki 1921-ben a Kis Magyar Könyvek sorozat negyedik füzete­ként. További utánközlése: Uj Előre (New York) 1922. dec. 22. ­1923. jan. 6. sz. (14 folytatásban). - Kézirata hiányzik. A kötetkiadást tekintettük alapszövegnek. Az ebben szereplő javítások tipografizálásánál ugyanúgy jártunk el, mint a Lia esetében: e főszö­veghez képest az első közlést úgy fogtuk fel, mintha az lett volna a mű első fogalmazványa, illetve „kézirata". Az Uj Élőiében lévő utánközlés szövege - nem tudjuk miért - a két korábbi között foglal helyet. Eleje minden részletében megegyezik a kötet-kiadáséval, második fele viszont - a 95. oldalon található hosszabb kihagyás után - egyértelműen a Nyugatóün megjelenteket követi. Tárgyi és életrajzi vonatkozások.- a két főszereplőnek nem ismerjük a modelljét. De megemlítjük, hogy Déry első szerelmi kapcsolatának, a Nasici Rt-nél gépírónősködő Kálmán Árulóménak ugyanúgy volt egy húga, mint a novellabeli Júliának. S ezzel - férje frontszolgálata és az író széptevése idején is - közös lakásban élt. A cselekmény során többször esik szó a Marosról, ami arra enged kö­vetkeztetni, hogy a szerző a cselekmény színhelyét gondolatban Maroshévízre, illetve a Galócási fatelep környékére helyezte, ahol 1913 és 1914 között gyakornokként dolgozott. Ed. még A próba be­vezetését. A znap este se jött haza. Nyolc órára ígérte, hogy hazajön, mint ahogyan mindennap megígérte, de már kilencre járt az idő, már teljesen besöté­tedett, semmi reményük sem volt már. Pedig azt hitték, hogy ma mégis csak megtartja szavát, anya hitte ezt leginkább, sőt talán ő volt az egyedüli, aki igazán elhitte. Ült az ablak mellett s forró homlokát az üveghez szorítva, reménykedve meredt ki a gyengén pislákoló világosságú utcára. Néha szaggató köhögés rázta meg testét s ilyenkor nekiütődő homloka megcsörrentet­te az ablaküveget. Nagy vacsorát készített ma ennek tiszteletére. Az asztal kö­zepén tányéron szalonna fénylett s krumpli főtt a párolgó üstben. A lányok már tudták, hogy hiába főtt, csak anya várt egyre üresedő szívvel s erőlködő gyenge szeme végigfutott a holt utcán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom