Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

Lia

* * =H 1916 április 17. Ma este van (tizennyolcadik) huszonnyolcadik napja, hogy nem mozdultam ki a szobából. Szakadatlanul dolgoztam, éjjel-nappal és most valami szorítást érzek belül az agyamban. Nem mintha fáradt volnék. Megtettem én már máskor is és még különbbül. De a csak (három-négy) 3-4 órai alvástól gyűrűket érzek a szemem alatt s a (halántékaim) halántékom komikusan besüppeditek). S már valami lázfélében járok az utolsó napokban, a fejem állandóan forró (kívül-belül) s az előbb, hogy a nyitott (álltam) ablakhoz álltam és a sós vízszagot éreztem, amit a tenger felől hozott a szél, majd kiszakadt a tüdőm, egy tudomisén miért jött sóhajtásban. Holott meg vagyok magammal elégedve és kitűnően érzem magam, (és) csak Anna folytonos jajgalásait unom már végtelenül, aki folyton azt mondja, hogy tönkre fogok menni, hogy még jobban lesoványodtam és így tovább. Nevetséges! Hogy ezeket itt mind leírom, - nem is tudom miért teszem. Igaz ugyan hogy nincs senkim, akinek levelet írhatnék, vagy akit magam elé ültethetnék és beszélnék egy kicsit magamról, hogy hogy haladok a munkámmal, de... kell a fenének! El kellett mennem hazulról és csodálkoztam, mikor a fűszerkereskedő segédje részvétteljesen kérdezte, hogy mi bajom. S ha reszketett is egy kicsit a térdem, feljogosít ez mindjárt akárkit, hogy (a) magánügyeimbe (beledugja) beletúrja az orrát? Szóval, minek tagadjam (el) kissé ingerültté tett ez a tolakodás és tényleg kevéssé fáradt is lehettem, mert alighogy kiértem a partra és a domb előtt, (lefe) a szokott helyen lefeküdtem, már el is aludtam. Egy egész napot aludtam elég könnyelműen, tudniillik csak másnap este ébredtem fel, tűnődve, hogy világos volt-e, amikor kijöttem, vagy éjjel. Később azután a segéd világosított fel kérdezősködésemre, hogy este szólított-e meg a há(zu)am előtt, vagy reggel és én elszégyelltem magamat, amikor ő még megjegyezte: hogy tényleg, ő mindjárt látta, hogy rosszul érzem magam(at). Erős és friss voltam, amikor felébredtem. A levegő és a homok is egész meleg volt még a naptól, úgy, hogy még fürdőt is vettem a (ma) majdnem langyos vízben és aztán a hátamat tartva a szélnek részint, részint pedig a zsebkendőmmel szárítottam meg magam. (Azután) Utána gyorsan be kellett mennem a városba, mert (az) Anna (születésnapja) névnapja volt és egy csokor virágot küldtem neki. Tudniillik négy-öt évvel ezelőtt volt egy udvarlója, aki valamilyen szerencsétlen körülményeket emlegetve, elhagyta. Azóta is azt hiszi, hogy névnapjára tőle kapja a virágot. Hehehe! Amikor megint visszaérkeztem a gátakhoz, már 9-10 óra lehetett. A várossal ellenkező irányba mentem, a víz mellett. Azt hiszem, nagyon meszszire juthattam, a (város) lámpákat már alig láttam csillámlani, egy óriási sárgás gőzpamacs gomolygott a levegőben, alatta lehetett a város.