Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)
A próba
A próba Első megjelenése:Nyugat 1919. május 1-16. 9-10.sz. 657-683. Utánközlése: Szabadság (Kassa) 1922. február 5-26. 29-47.sz. A lap megszűnése miatt a 13. folytatással megszakadt. Kéziratát nem ismerjük A szövegkiadás hagyományos gyakorlata szerint a szerző által is látott (esetleg javított) utolsó változatot kell a véglegesnek tekintenünk. Ez esetben azonban csak részben tudjuk ezt a gyakorlatot követni. Egyrészt azért, mert az utánközlés csak a novella elejét hozza, másrészt mert a napilapban található eltéréseket csak bizonyos vonatkozásaiban találtuk hitelesítek. Ez utóbbiak közé tartoznak a stilisztikai javítások és a kisebb húzások. Nem tekintettük viszont az író kezevonásának az "s" kötőszó "és"-sé való kiegészítését, valamint a "lány" megszokott alakjának a finomkodó "leány"-nyal való felcserélését. Ezek a változtatások, amelyek közül az "és" elszaporítása csak az első három újságközleményben tűnt föl, feltételezhetően a lapszerkesztő vagy a szedő ízlésével hozhatók összefüggésbe. A "leány" alakot egyébként azért nem fogadtuk el, mert a Nyugat-£>e/f első közléshez hasonlóan egyéb alkotásaiban a szerző többnyire a "lány" kifejezést használta. A két nővér tipografizálásához hasonlóan a hitelesnek tartott változtatásokat úgy jelöltük, mintha az első közlés kézirat lenne. Tárgyi és életrajzi vonatkozások.- a novella színhelye - az Erdélyben fekvő galócási fatelep, ahol az író nagybátyja kívánságára 1913 és 1914 között gyakornokoskodott. Az itt szerzett élmények és tapasztalatok nyomán jelenik meg a novellában a fatelep és fafeldolgozás részletes, szakszerű leírása. Az állomásfőnök lányáról, a fűrészporból brikettet készítő munkáslányokról és a Maroshévizen leitatott s rossz vonatra tett raktámokról, akiknek alakjait felhasználta a novella néhány szereplőjének megformáláséiban, Déiy az 1958-ban írt életrajzi feljegyzéseiben is megemlékezik. Ld. Börtönnapok hordaléka. Bp. 1989. 86-87. A galócási hétköznapokhoz ld. még: a "Liebe Mamuskám/" (Bp. 1996) c. levelezéskötet (Déry Archívum 10.) 49-53. egységeit. N o, én megyek, maga még nem jön? - szólt a mérnök s székét hátratolva felkelt. Egy pillanatig várt, azután bosszankodva, hogy nem kap feleletet, megfordult s gyorsan kiment az ajtón. Miklós magára maradt a kantinban, csak Rozi, a sovány pincérlány rakosgatott, edényekkel csörömpölve az asztalon. A teremben vastagon feküdt az ételszag s a füst, a déli nap tűrhetetlen forrósággal tűzött a lomhán szenvedő bútorokra.
