Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

Novella

Novella Első és egyetlen megjelenése: Nyugat 1918. augusztus 1. 15.sz. 213232. Kézirata nem maradt fenn. Tárgyi és életrajzi vonatkozások.- Tóth Árpád Déry Tiborhoz írt Svedlér, 1918. aug. 8-i keltezésű leveléből, amely lelkes hangon dicséri ezt az alkotását, megtudható, hogy egyik mellékszereplőjét, Katót az író Peidl Katóról, Peidl Gyulának a Szociáldemokrata Párt vezetőjének a lányáról mintázta. (Vö. Tóth Árpád Levelei Sajtó alá rend. Kocztur Gizella, Kardos Eászló. Bp. 1973. 185-186.) T

egnap délután történt. Vagy ma délután? Nem tudom. Emlékezetem mintha egy végnélküli, álmatlan éjszaka vaksötétén nyúlna át, nem érzek időt, tért, arcom a tükörben idegen arc. Tegnap délután?... Ma délután... történt? Nem lehet, hisz szobámban vagyok... igen! Ez az én szobám!... S ha megtörtént volna, börtönben ülnék már, vagy az utcán kergetnének, rendőrök, végtelen tömeg hátam mögött, s jobbról, balról, elölről ütne, zúzna, botokkal, kővel arcomba vágna minden ember s én lihegve szaladok... nem! De hiszen megtörtént! Nem fogom fel ésszel! Igaz?... Megtörtént?... Megtörtént?... Egy... kettő... három... éjjeli három órát kondult a harang,... sietnem kell... tavasz van, korán virrad... szürkületig el kell készülnöm az írással... a részletes, pontos írással! Mily furcsa elgondolnom, hogy már nem látom meg a felkelő napot. Vajon? Nyugodt vagyok, teljesen nyugodt. Ezt az utolsó munkámat lelkiismeretesen fogom elvégezni. Hol kezdjem? Életem érdektelen, rendes sorsú s története most nem fontos. Csak annyit jegyzek meg, hogy teljes életemben józan gondolkodású voltam, megfontolt, gyerekkoromban nem pajkosabb, mint más gyerek, iskolában jó tanuló, bár csínytől, pajkosságtól nem riadtam vissza. Igaz, hogy soha sem én voltam az, aki a tréfákat kieszelte, de szívesen vettem, ha pajtásaim részvételemet kívánták.