Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

Schwarz úr öngyilkossági kísérlete

Ha át tudnám karolni - nagy fehér karral az embereket és ők néznének reám bízó, hálás, nagy szemekkel, mint a gyerekek. Eh! - őrület, őrület, őrület. Schwarz, te buta marha, jobb volna, ha agyonlőnéd magadat. Vagy talán impotens, bolond prédikátorként akarsz a városon végig vonulni és a Lehel-téri árnyékszék tetejéről szavalni a röhögő népnek, amíg a rendőr el nem jön érted és kényszerzubbonnyal el nem visz? Igen, Schwarz! - a legjobb, amit tehetsz - agyonlőni magad. Minek ilyen nagy patetikus gondolatok a te buta, kicsi testedbe? Minek ilyen nagy életkedv és ily nagy szeretetvágy a te kis, ideges, jól szorozni és osztani tudó 52 éves, 25 évi házasságtól lepofozott fejedbe? Igen, a legjobb, ha agyonlövöd magad. Nézd, szépen lassan kihúzod az asztalfiókot, előveszed a tokot, a szép vörös tokot. A drága kékfényű kicsi revolvert megnézed, felhúzod a ravaszt, hiszen még nincs megtöltve, milyen ritmikusan csattog és milyen jó hideg a fogása. A cső simán és könnyedén fordul. A töltést betegyem-e már, vagy várjak még? Eh mit? beteszem. S most visszacsattantatom a zárat és belenézek a csőbe. Milyen szép fekete és hogy dobog már a szivem és hogy elsápadok és fázok, pedig még nem is akarom elsütni. Szívre, vagy halántékra? Gyorsan! De hiszen még van időm, még nem kell félnem, hiszen még nem komolyan gondolom. Vajon látom-e majd még a villanást? A puskapor szaga nagyon rossz. Szemembe fogok lőni. Most. így: becsukni a szemet, a csőt jól odaszorítani, az orrcsonthoz támasztani. Valami belül gyúrja az agyamat, - na, várjál, várjál még egy kicsit, hát igazán komolyan gondolod. Elég! Most megint ne légy gyáva és ne próbáld a fejedből kibeszélni. Hiszen jól átgondoltad! - Nem, nem, nem vagyok gyáva. - A mutatóujját lassan lenyoni. A zár egy kicsit becsípte a kezemet. - Jaj. Mondd, mondd, mondd Schwarz, hát egészen megőrültél, megbolondultál, megbutultál, istenem, istenem agyalágyult vagy te, köpnivaló. Hát most egy hirtelen jött kívánság mászott a fejedbe, és azt nem tudod mindjárt teljesíteni, le akarod magadat gyilkolni, te gazember, aki nem gondolsz a feleségedre, a te drága kis gyermekeidre! Az istenért nyugodj meg Károly. Hát ne tégy bolondot, igyál hamar egy kis hideg vizet, na, na jól van, a vér a fejedbe tódult egy kicsit, mert hiszen neked nincs semmi okod, látod igazán semmi okod. Hiszen nagyszerű életed van Károly! Szeretőd van, aranyos asszony, pénzed, színházban páholyod és még jól tudsz nevetni, hát az istenért miért? Miért? - Egyszerre minden ok nélkül. Ha most a kezed remegésétől nem esett volna le a pisztoly, a feleséged és gyerme-