E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)
Az elismertség évétől 1919-ig
gyerekkel nem meri vállalni a kockázatot. Egyedül van, s egyedüllétét csak fokozza az a hír, hogy Mannheim Károly és évfolyamtársa, a szintén Bécsben tartózkodó Láng Júlia pszichológus egymásra találtak, s 1920 márciusában együtt továbbutaztak Heidelbergbe. Mannheim ennek ellenére még sokáig lelkében hordozza emlékeit: „Maga nem is képzeli, mennyire nem felejtettem el magát" - írja újabb sebeket ejtve a nehézségekkel egyedül maradt nőnek. Kapcsolatuk komolyságára vall, hogy Mannheim egy drámája, a Die Dame aus Biaritz kéziratára ajánlásként az „...annak, akivel éltem..." sokatmondó szavakat írja 1920 karácsonyán. A mű alapproblémája: megcsalás, bizalom, hit egy magával is vívódó szerző önéletrajzi ihletésű konfliktusának dramatizálása. A többéves kapcsolat nem maradt titokban a körülöttük élők között, erre vall Gergely Tibor Bécsben rajzolt karikatúrája, amelyet ma a Hatvány Lajos Múzeum őriz. Ezen Mannheim kezében egy meztelen nővel látható, távolabb pedig a „szent" férfi Szűz Mária karjában talál menedéket.36 Nagy Sándor fiatal egyetemi hallgató Fülep Lajoshoz írt levele is azt bizonyítja, hogy a szűk baráti kör tudott a meghitt viszonyról, s hogy egyedül Máté Olga ismerte az 1920-as évek elején Mannheim tartózkodásának helyét: „Megemlítem, hogy Máté Olgától tudom a címét..."37 Az utolsó általunk ismert, Mannheim által írt levél 1922-ből származik, s ebben Máté Olga azon törekvéséről értekeznek érzelemmentes stílusban, hogy mit, mi módon s milyen nyelven lehetne kiadni Zalai Béla munkásságából.38 Az a 40-50 ezer márka, ami a német nyelvű kiadáshoz kellett volna, természetesen nem állt a fényképészi keresetből rendelkezésére, így az Allgemeine Theorie des Systems megjelenésére 1982-ig kellett várni.39 U»]
