E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)
Az elismertség évétől 1919-ig
az ő figyelmükbe kívánja ajánlani ezt az új keletű hivatást azzal a megjegyzéssel, hogy „ismerünk hölgyeket, akik művészfotográfusok, és önállósították magukat, sőt műtermeiket már rövid idő alatt felvirágoztatták, ehhez azonban természetesen igen nagy gyakorlati tudás, jó vezetés és megfelelő üzleti szellem is szükséges". Úgy véljük, hogy az említett példa nagyban Máté Olga akkor már ismert fényképésznőre vonatkozhatott, aki Pécsivel közösen szerepelt kiállításokon, folyóiratközlésekben, így az is megállapítható volt róla, hogy a többi kritériumnak is megfelel, amelyet férfi kollégája a nők számára támasztott: jó szeme, „iskolázott művészi ízlése", „kifejlett szépérzéke" volt. 1912. március 17-én nyílt meg Stuttgartban az a fontos kiállítás, ahol Pécsi Józseffel, Nicola Perscheiddel, Wasowval együtt állíthatott ki, és elnyerte a Fortschritts-Medaillen des Süddeutschen Photographen Verein in Golden díjat. A Fény, amelynek immár munkatársa is lett, hűségesen közli képeit.28 Máté Olga életében a több oldalról érkező megbecsülés mellett két meghatározó, pozitív változás következett be 1912-ben: férjhez ment a kor egyik legígéretesebb filozófusához, Zalai Bélához, valamint megnyitotta a későbbiekben sokak által látogatott műtermét a Veres Pálné utca 12.-ben, a IV. emeleten. Hogy milyen volt a műterem? Nem tudjuk pontosan, csak Haár Ferenc, Reismann Marian későbbi visszaemlékezéseiből következtethetünk a nagy háromablakos, tágas, minden szükséges helyiséggel és felszereléssel ellátott műteremre, a retus, a negatívhívó-kamra és a sötétkamra helyére, valamint arra a bizonyos padlásfeljáróra, amelynek 1919-ben oly nagy szerepe lesz többek életében.29 Akkori viszonyok között nem volt már fiatal a házassághoz, de alkatából fakadóan olyan partnerre vágyott, akivel önálló hivatását, intellektuális elvárásait és nőiségét egyaránt meg tudta osztani. Zalai Béla 1882. augusztus 30-án született Debrecenben. 1905-ben feleségül vette Neumann Elza tanárnőt, ekkoriban születnek első nagyszabású munkái, melyek kortársaira, Mannheim Károlyra, Hauser Arnoldra igen nagy hatással voltak, pl. A metafizika mint örök-visszatérő szükségletek szimbolikus összegzése. Feleségének egy veséje volt, 1908-ban a második gyerek születése közben meghalt. A két gyereket, Zoltánt és Ágnest egyedül
