E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Építészeti felvételek

Lajos maga is egyfajta metamorfózison ment át, útja Mátéhoz hasonlóan vezetett a szecesz- sziótól az Új Látásmód által meghatározott formatervezésig, belsőépítészetig. Az építész- társadalommal való szoros kapcsolatára utal, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában Lechner Ödön, Kertész K. Róbert, Vágó József és Hikisch Rezső építészek tőle származó portréját találtam meg.32 Az 1928-ban nemzetközileg számon tartott csoportba (CIRPAC) tömörülő magyar avantgárd építészek tudatosan kívánták használni a fotó önreprezentációra alkalmas tulajdonságát, s a vázlatok, építészeti rajzok, makettek mellett a készterméket, a felépült házat a korábbi gyakorlattól eltérően, nagyméretű (100 x 70 cm) fotókon mutatták be. Az egymást erősítő két művészeti ág, a fotó és az építészet az 1930- as években az új tárgyias fényképezés elveit érvényesítő saját esztétikát alakított ki. Az 1928-tól rendszeresen megjelenő építészeti szakfolyóirat, a Tér és Forma bő képanyaggal illusztrálta az elveket és a gyakorlatot. 1930-ban Budapesten tartották a XII. Nemzetközi Építészkongresszust, ebből az alkalomból a Műcsarnokban nagyszabású kiállítást rendeztek. Máté ekkor már kapcsolatban állhatott a modern tipográfiájú lap szerkesztőjével, Bierbauer Virgillel és családjával, hiszen az Építészeti Múzeum több fotográfiáját is őrzi a család tagjairól 1928-ból és 1931-ből. A modern architektúrával kapcsolatos felvételeit nagyrészt a Tér és Forma 1934—1937-es évjárataiból ismerhetjük. Ő maga feltehetően tájékozott volt a nemzetközi szaksajtóban, az épületekről készült fotóinak sítlusa sokban közelít, emlékeztet Lucia Moholy Bauhaus-felvételeire. Bierbauer Virgillel, Fischer Józseffel, Molnár Farkassal, Kozma Lajossal dolgozott együtt. A fotók pontos attributálása néha - ahogy már a bevezetőben is említettük - nehézségbe ütközik. Haár Ferenc, aki korábban Kozma Lajos tanítványa volt, Máté műtermében dolgozik, míg a mestervizsgát megszerzi. A friss szellemi áramlatot, kísérletezőkedvet és a modern esztétikát magáévá tevő „tanítvány"-tói a mester is tanul, egymásnak adják át tudásukat, egymást segítik a munkavégzésben, a munka felderítésében. Korábbi feltételezésekkel ellentétben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy 1938-ig, amikor Fiaár elhagyja Magyarországot, és a műterem Reismann Marian tulajdonába kerül, Máté Olga nem hagyta abba a fényképezést, s talán a műterem egy részét is