E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Portréábrázolások

„Miért hordták akkor áttetsző arcukat, miért engedelmeskedtek a női tekintet (az optika révén objektivált szem, a fotó) alakító hatásának?" - kérdezi Almási. Talán mert hitelesnek tűnt, amit Máté kiadott a kezei közül. Egy kortárs kritikus szerint, mert „képein mindenkor kicsendül a képszerűség anélkül, hogy olcsó effektusokkal, hízelgő háttérrel, muzeális bútorokkal, operett-temperamentummal körítené alakjait".19 Mert beleérző szeme, szenzibilis egyénisége a modell szuggerálásával papírra varázsolja annak kifelé sugárzó lényegét, jellemét. Ha valaki ismeri a Kaffka Margitról készült amatőr felvételeket, és melléteszi Máté Olga keze, szeme és objektívje által megalkotott képeket, láthatja: Máté alkotta meg az utókor számára azt a nőalakot, akivé Kaffka külsőleg hasonlítani szeretett volna, amit magáról regényeiben megírt: az írónő vizuálisan hordta a fényképész által létrehozott modern entel- lektüel nő hiteles képi imázsát. Kislányosan mosolygó, állig gombolt ruhájában az egyiken, érzéki, buja szecessziós nőideál a másikon, az objektivbe segélykérőn néző, támaszra vágyó a harmadikon. „Elhazudhatom két-három formában nektek, hogy mink minők vagyunk - ez az egész!" - írta Ady Endrének 1913-ban a képek készülésének évében Kaffka. Hogy „hazugságok" lennének e képek, vagy Máté különös kontaktusteremtő képességének eredményei a minden bensőt, a legrejtettebbet kifejezni tudó lelki küzdelem eredményei? Ki mondja meg ma már? De képzeletünkben a Máté által vizualizált nőalak nyer testet, hiteles formát. Kidolgozott fotóin nincs semmi felesleges: semleges háttér, eszköztelen, legfeljebb kevés bútort mutató intérieur, egy-két dísztárgy. Arcképtanulmányainál változatos technikai és ikonográfiái megközelítéssel élt, de gyakran ábrázolt egész alakos, sudár, elegáns estélyi ruhás vagy nagykalapos nőket. Megtalálta a hangot az idősebbekhez is, képein a kort méltósággal viselő emberek jelennek meg, szelíd egyszerűségben, közvetlenségben (pl. Jászi Ferencné portréja). Több halottábrázolást is találtunk hagyatékában, az egyik halott nőt ábrázoló fotóját egészen éterire stilizálta az utólagos olajátnyomásokkal, berajzolásokkal. Szívesen alkalmazta az olaj, a brómolajnyomás technikáját, a pigment és albumin másolópapírok adta lehetőséget. Többnyire 18x24-es Hauff Ultra rapid lemezre készíti képeit, híváshoz Metol-Hidrochinont használ, amellyel lágy tónusú képfelületeket ér el. A fény-