E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)
Akt- és mozdulatfelvételek
életmódot, lelki harmónia elérését, a technikai kultúra káros hatásának kiküszöbölését ajánló mozgásművészeti tanfolyamokra. „Egészségesnek lenni kötelesség magunkkal és a jövő nemzedékkel szemben. Ehhez azonban még hozzátartozik: szépnek lenni is kötelesség" - vallják. Máté Olga portréfelvételein ezek az önmagukkal harmóniában élő, belső szépségüket kifelé is tükröző nők vonásai kerülnek megörökítésre. Köztük van természetesen számos felvétel magáról Madzsar Alice-ról és családjáról is, az 1920-as évekből és az 1930-as évek elejéről. Az itt közölt felvételek egyike a fiatal bizakodó, másika a mozdulatszínpadi előadásaiért kemény politikai, társadalmi küzdelmeket folytató nő kissé befeléforduló, lélek- elemző portréja. Madzsar Alice-nál is közelebb állt Máté Olgához Dienes Valéria személyisége, több évtizedre kiható, iskolateremtő, nemzedékeket nevelő munkássága. Megismerkedésük sok szálon elképzelhető: a feministák mozgalmából, testvére vagy Babits Mihály közvetítésével, akinek költeményeire (pl. „Danaidák", „Aliscum éghajú lánya") Dienes Valéria és Révész Ilona táncolt. Dienes Valéria Babitsosai való rokonságáról, a bergsonizmusról kialakult közös vagy eltérő gondolataikról több helyen tett vallomást, szempontunkból az a kapcsolat érdekes, ahogy Dienes Valéria Babits verseit mozdulatba tudta álmodni a „klasszikus frízbe menő lányokkal, akik aztán kibontakoztak". Babits közelről követte nyomon, vett részt az orkesz- tika tudományának kialakításában. Révész llus, Valéria tanítványa érzelmileg is nagy hatást tett rá, verseinek ihletője is volt.7 Dienes Valéria emlékezésében leírja, hogy amikor először ment el Raymond Duncan párizsi tornatanfolyamára, szembesült azzal, hogy ott nem tornaruhát, hanem khitónt hordanak és szandált, vagy mezítláb táncolnak. A khitónnak nincs szabása, csak két varrás a két oldalán, s fönt a visszahajtott anyagot a vállon két kapocs tartja össze. A táncosok a Louvre görög vázáin látható mozdulatokat, pozíciókat tanulmányozták, ebből alkották azt a mozdulatkincset, amelyet a Dienes Valéria által orkesztikának nevezett mozdulattanulmányi órákon felhasználtak, továbbgondoltak. Lényege, hogy a „mozdulat" egész valónk, egész külső és belső életünk kifejezője.8 [64]
