E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Az alkotói válságtól az újabb kiteljesedésig (1920-1936)

fotográfusnak nevezhető, s még csak ezután hökkenti meg a szakmai közönséget az új ízléshullámot követően, abban is nagyszerűt alkotó építészeti, város- és reklámfelvételeivel. Az 1930-as évek elején még új utakat keresett, 1931-ben beadta fotóit a londoni Salon of Photograpy nagyszabású szemléjére is. Két felvételén, a Jégzajlás a Dunán és az Őszi alkonyat címűn is szerepel a pecsét, amely arról tanúskodik, hogy e képekkel szerepelt a Modern Photography 1932-es tárlatán. 1934-ben ott van az országos Magyar Iparművészeti Társulat kiállításán Budapesten, itt vannak először és utoljára együtt tanítványával, műtermének leendő új tulajdonosával, Haár Ferenccel. Megismerkedésükről álljon itt Haar Ferenc visszaemlékezése: „Kozma Lajos építésznek csináltam pár dolgot, szerette munkáimat. Egyik nap felhívott, hogy Máté Olga, aki neves portréfényképész volt, s stúdiója a Belvárosban, a Veres Pálné utcában, vissza akar vonulni és keres egy fiatalt, akinek átadhatja műtermét. Máté Olga ekkor egy kicsi, öreg néni volt már, akinek Budapest környékén, talán Budakeszin volt egy kertje, ahová ki szokott járni víkendre, s most végleg szeretett volna kiköltözni oda. Már Kozma telefonja után másnap elmentem hozzá a kollekciómmal, ami tetszett neki, s csak azt kérdezte, miként állnak jogaim, mert Magyarországon fotóműtermet vezetni csak mestervizsgával lehetett. Alkalmazott egy évre, hogy meglegyen a szükséges gyakorlatom. Felsővilágítós műterme volt, portrékhoz nem is használt mesterséges fényt. [...] Amikor Máté Olga alkalmazott, az első időkben még néha ott volt, de nemigen dolgozott, közel járt már a hetvenhez. Amúgy barátságos, kedves ember volt, nagyon szép munkát csinált, de jóval konzervatívabb felfogásban, mint én."44 Az utólagos emlékezet sokban torzít, hiszen Máté Olga találkozásukkor kb. 55 éves lehetett. Több példa is bizonyítja, például az 1935-ben Kozma Lajos kiváló grafikussal terveztetett reklámfüzete, hogy ekkor még dolgozott, ha nem is olyan intenzitással, mint korábban. A gazdasági válság a portréfotó-műtermeket nehéz helyzetbe sodorta, többen feladták iparukat, részlegesen vagy teljesen eladták üzletüket. így kívánt tenni pl. az egyik legnevesebb portréfényképész, Székely Aladár is, aki pedig fiában utódját láthatta, s akinek a jóval fiatalabb felesége is segítségére volt. Küzdelem folyt a kontárok ellen, az árak letörése ellen, a műterem nyitvatartási