E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Az elismertség évétől 1919-ig

fotó Fenella aktja. Az erotikus, bonyolult testhelyzetű, szinte kígyószemen hullámzó alak a virágmintás csipkeszem háttér előtt olyan, mint egy virágornamens, ezt a természeti lény minőségét hangsúlyozza a sötétzöldes felület és a nemes eljárású technika is. Rippl elgondolása, majd festményén a természeti térbe helyezett aktok csoportozata rímel Kirkegaard meglátásával: „...A nő olyan, mint egy virág, ahogy a költők szokták mondani, és még a benne levő szellemi is vegetatív módon van jelen... Mélyebb értelemben csak a férfi révén lehet szabad, s ezért beszélhetünk szabadításról, ezért szabadít a férfi."21 A festő többször - festményein, grafikáin, iparművészeti alkotásain - felhasználta ezt a képet, szerepeltette ezt a fotón megörökített mozdulatot, de feltehetően nem ez volt az egyetlen ilyen akt, amelyet Máté Olga gépe Ripplnek megörökített, hiszen Modelljeim kaposvári kertemben című festményén még egy azonos testalkatú, más beállítású nőalak is szerepel, feltehetően szintén fotóelőkép alapján.22 Fenella gitározó, szolid beállítású, de nem mindennapi lénye átsüt a sötét és világos blúzban, ruhában ábrázolt fényképekről is, amelyek később a festő gyors, spontán mozdulatú toll-, tusrajzainak lesz alapélménye. Máté Olga maga is kihasználta saját ismertségének növelésére a népszerű festő arcképének szerepeltetését, hiszen A Fény 1911. 1. számában nyolc közölt fotójából három Rippl-Rónaival foglalkozik. Itt közli a kerek, fehér vázát szemlélő lírai portrét a festőről, de itt jelenik meg először a több évtizedes barátság első példája, a fiatal Osvát Ernő karba tett kezű, szigorú képe is. Emellett modern öltözetű, mozdulatú nők és férfiak, elvont mitologikus témájú mozgástanulmány az 1911-es választék.

Az 1911-re beérkezett, szakmai körökben ismert művésznek tekinthetjük. A legrangosabb hazai folyóirat kiemelt terjedelemben foglalkozik vele, ugyanakkor nagy sikerrel szerepel a londoni fényképkiállításon is, díjat nyer, s a Sketsch és az Illustrated London News is kéri képeinek reprodukálási jogát. Három képpel vett részt a kiállításon Pécsi József és Widder Frigyes mellett. „A magyarok képei szenzációt keltettek Londonban. Mindenki kiállításunk kiújának tekinti. Az önök képei mesterművei a fényképezésnek - lelkesedik udvarisan H. J. Summons angol művészfotográfus, s biztosítja a magyar kiállítókat, hogy képeiket többszörösen eladták."23 Erre a sikerre utal a kötetünkben közölt E. 0. Hoppé-levél, amelyben az