E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)
Az elismertség évétől 1919-ig
A Fény kritikusa elmarasztalóan ír az 1910-es nemzetközi kiállításon bemutatott anyagáról: „Túl sok a fej és ebből is kevés az elsőrendű, hiányzanak azok a sokat hangoztatott »tónusértékek«. Kompozícióerő még nincs a művekben, mert túl sok esetben csupán a fejre redukálja feladatát.”16 Feleky Géza A Hétben ugyanakkor melegen méltatja az erős mezőnyben férfi kollégái mellett helytálló fiatal nőt, megjegyezve, hogy ő és mások is az intim, csöndes képeket otthon tartották.17 Sajnos e korai műveket nem sikerült azonosítani, de talán ez a kiállítás hozta meg számára a Rippl-Rónai József festővel való ismeretséget. A festő oeuvre-katalógusa készültekor, 1998-ban vettük számba a róla készült valamennyi felvételt.18 Ekkor figyeltünk fel arra, hogy 1910-ben milyen szoros kapcsolatot alakított ki a festő a fényképésznővel, mennyire vonta be alkotási mechanizmusába. Rippl-Rónai a fennmaradt képek tanúsága szerint egyrészt játékos örömmel készíttetett portrékat önmagáról kelenhegyi műtermében, másrészt az akkor őt megigéző modellje, Fenella Lovell különböző beállítású képeit is megrendelte tőle ruhában és ruhátlanul. Rippl-Rónai nem véletlenül viszi Máté Olgához nagy felfedezettjét, a Fenellának nevezett tökéletes alakú modellt. 1910 táján a művészfényképezők közül kevesen foglalkoznak aktábrázolással, Pécsi József, aki e műfaj hazai klasszikusa lesz, később kezdi izgalmas, a fény-árnyék hatásokat oly plasztikusan kihasználó női testábrázolatait. A festőt ez időben leginkább a belső és külső térbe helyezett aktok mozgalmas tömege, a természet és az emberi test egymáshoz való viszonya, a mozdulatok sokszínűsége, a kép a képben téma izgatta. Máté Olgának nyolc felvételét ismerjük a festővel kapcsolatban, amelyek beállításában, szellemi megkonstruálásában a modell játszotta az egyik fő szerepet.19 Több műve előtt, így a Karcsú nő vázával, a szülei kettős arcképe és az itt reprodukált Petrovics Elek és Meller Simon című festmény esetében Rippl úgy pózol, hogy szereplőjévé válik saját festményeinek, a fotón ismétlődik a festményen látható berendezés, a kéztartás stb.20 Máté Olga partner volt ebben a játékban éppúgy, mint abban, hogy a festő vizuális képet kapjon az őáltala elgondolt és Fenella által megtestesített mozdulatokról. Ebből a sorozatból az egyik legizgalmasabb, Rippl ekkori korszakát megtermékenyítő
