E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Utószó

nagy fagép lencséjét igazító kezére koncentrál inkább, mint kissé fiús, modern, fáradtnak tűnő arcára. Tanulás, kitartás, kemény erőfeszítés kellett ahhoz, hogy az örömöt csekélyen mérő életében az elsők között szerepeljen neve. Feladata, amelyre vállalkozott, nem volt könnyű, de a végeredmény nagyszerű és lenyűgöző. Bár, mint már megállapítottuk, az ország primér szociális alakulása nem érdekelte, életpályája éppen abban az izzó, forrongó időszakban ívelt fel, amikor a modern Magyarország igénylése a legtöbb irányból, a legtöbb hangon szólalt meg. Saját egyéni hitvallását portréin keresztül ehhez tudta illeszteni. Fotóinak összessége korrajz gyanánt is használható, a 20. század első negyven éve elevenedik meg izgalmas női sorsokon (arckép, tánc), ipari fejlődésen (csendélet, reklám), anyagi gyarapodáson (építészet) keresztül. Tehetsége nem hagyta elmerülni az anyagilag, magánéletileg is nehéz első világháború utáni években, az egyre növekvő számú fényképész-konkurencia harcában, nem hagyta azt sem, hogy a közönség igényét kiszolgáló nívótlan munkát adjon ki keze közül. Szakmabeli társaitól nem sok segítséget kaphatott, létezéséről, pedig markáns módon, értékteremtőén járult hozzá kora művészetéhez, nem sokan tudtak. Reméljük, hogy az elmúlt évek publikációi s ez az album felfedi valós művészi értékeit, s elhelyezi őt Getrude Käsebier, Dora Kallmus, Germaine Krull, Laure Albin Guillot, Ergy Landau, Florence Henri világhírű társaságába. 1

1 Ady Endre: Kaffka Margit versei. Nyugat, 1918. II. 790.