Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)

II. Férfikor - „A vers nem a fecsegés műfaja”

- Meg lehet-e már mondani, milyenek a mai fiatal költőké- Egyelőre csak arcok vannak, külön-külön. De ahhoz, hogy kiderüljön, milyenek lesznek ők, publikációs lehetőséget kell adni nekik. Abban nagyon különböznek tőlünk, hogy nem olyan tisztelettudók és jól neveltek, mint mi voltunk. Nem a viselkedésükre gondolok, hanem az írásaikra. Sokkal szabadabbak, élvezik a formátlan forma szabadságát. Úgy kezelik a prózaverset, mint mi hajdanán a szonettet. Ezért változatos a kép, sokkal több formához nyúlnak, sokféle hangon szólnak. Ennek örülök. Remélem, kialakul majd egy sajátos formanyelv, ami a mai fiatalokra jellemző.- Ezért olvassa szívesen azt a sok kéziratot, s dolgozik együtt folyamatosan tehetséges pályakezdőkkelé- Bizony, sokszor van versmérgezésem. Sokáig nem is lehet költőnek versrovatot szerkeszteni.- Egyszer már abbahagyta. Miért vállalta el isméié- Mert azt hiszem, talán ma jobban fogom csinálni. Saját arcomra szeretném formálni a rovatot, korábban ebben is szemérmes voltam. Most úgy érzem, versrovatot csak személyesen lehet szerkeszteni.- Hogy lehet fejben írnié- Verset mindenesetre könnyebb, mint prózát. Az utóbbi esetében csak az első mondatokat „írom” fejben, hogy aztán, ha leülök a géphez, az egész magától gördüljön tovább. Verset viszont végig fejben írok. Lassan.- Miként lehetséges, hogy szenvedélyes sakkozóként szeret snellezni, mégis hónapokig ír egy verseté- Van hat kész sorom az apámról, apám zongorájáról. A hat sort tavasz óta pontosan tudom, bár nem írtam le. Fejben korrigálom, változtatom, szövöm tovább. (Végül nem lett belőlük kész vers - Zs. G.) Egyébként pedig nem igazán szeretek snellezni, inkább a szép, nyugodt partikat kedvelem. A sakk valahol rokon a költészettel. Játék közben számtalan váratlan ötlet, kombináció szerezhet örömet. Minden parti egy-egy önálló mű, csak az a szomorú, hogy végül lesöpörjük a bábukat a tábláról.- El tudom képzelni, hogy azért akadnak partik, amelyekre pontosan emlékszik.- Az izgalmas partikra igen, lépésről lépésre.- Aki fejben ír verset és emlékszik sakkpartikra, az szenvedélyes zongoristaként kottából játsziké- Szoktam néha improvizálni. De Bachot, Händelt, Schubertét kottából játszom. Igazi szerelmem a barokk zene.

77