Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
II. Férfikor - Az írógép
Az írógép* A legemlékezetesebb mégiscsak az volt. Az írógép. Babits bombasújtott írógépe. Ott, a kecses asztalkán, a könnyed, miniatú- rákkal, finom faragásokkal díszített két doboz, Osvát dohányszelencéje és Szép Ernő dohányos ládikója között, a Nyugat kiállításon. Mint egy ismeretlen őskori bogár. Mint egy ősszörny, liliomok között. József Attila sorai jutottak eszembe, a védtelenségről: „Hanyattesett bogár búja ráz / kezem és lábam ríva hadonász / mint viharban ezer rózsatő.” Ez a kín, s ez a kiszolgáltatottság azért más volt. Vaskosabb, kegyetlenebb, tárgyszerűbb. S hiába próbáltam az összetöpörödött pléh- és acélcsonk helyébe képzelni az egyik legnagyobb magyar humanista költő munkaeszközét, az egymásba csavarodott billentyűk görcsösen ágaskodó ujjak voltak, egymásba égett kalimpáló vasfüvek, levegő után kapkodó béna hangszálak. S hiába próbáltam elképzelni a meggörbült hengeren fénylő fehér papírlapot, a fürgén kopogó, föl-fölágaskodó billentyűk mögött, csak a jeges hómezőket láttam, s a fagyott lábak, menetelő mankók kopogását hallottam a trocheus könnyed lejtése, a jambus deli tánca helyett. S a vers fölé hajló fekete szikár arc helyett is azt a másikat, az utolsó fényképről, a gégerákkal tusakodó némaságot, akiről még Radnóti szólt így, mert akkor volt még, hol és kinek: „Csak csont és bőr és fájdalom.” Mintha az az eleven, megdermedt kín sose lett volna más, csak bárddal bezúzott arc, megkövült szó, emberségásvány a huszadik század vitrinében. Cinikus és kegyetlen dokumentum: íme, ezzé lesz, ennyit ér az emberi szó, a vox humana, ennyit tehet az írástudó az embertelenséggel szemben. Lám, nem fegyverekből, az emberi szóból, de a toliból, az írógépből gyártja az ember az ócskavasat. Ha egyszer szobrot készítek az elembertelenedés ellen - ezt az írógépet másolom le, figyelmeztetőül. * Az 1969-es Ünnepi Könyvhétre, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 6-ik kerületi könyvtárában 1969. április 6-án tartott szerzői est meghívójába készült írás. 47
