Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
I. Ifjúság - Üzenet Lackónak
Hem tudom eljut-e majd a kezedbe e tébolyiió üzenet Fenyősikolyu szavam móg utolérhet-e Laokóm; Itt simák a holtak, az ól ve maradta^, mindenki temet, én ólmaimat^s akiket éjszaka lőhettek tarkón... Sikkan a vértol a sár,már véres az arcom,a mellem,lehet , *> ) hogy engem is elnyel f sikkano sár,már zeng is Regulem Aeternam Hajnalban egy harokoosi Járt itt,kitépte a embereket az élők öléből,s a kedvesem is,nem védheti még se kahom.sem az ajkad. Most vakon élek a sáróoeán szigetén a falumban, nyálkahiná* ölel ít:pí unaltm,pékként fon be az ősi sötét. Ifír halgat a fegyver, a gránát se robban, l| Ifostjílopja a marhavagonban a szovjet szeretőmnek lenszuke szeméit ö»ber akrtam én lenni nem ostoba gép,mely szivtelenflS kalapál, Baber akartam én lenni,nem meztelen állat,mely bambán bőg a Jövőbe... ín nem a gyárat,az embereket ezeretem,a fűrészgépnél a harkájífrté vagy azt az anyót.aki itt botorog csontujju botjára ledőlve. Úgy hittem,ó bohó álom,milyen gyermek vagyok még, Pedig ez a fél év elvette gyermekkorom, s a kamaszkor alázata vagy nyafogása de eljárt,s nemrég lehet,hogy már férflivá érlelt e buzamagéletü forradalom.—- »«lékszel az őszre,a parkra,a vérzőn buggyanó szókra. Lassan elúsznak a mult és a nemlét tajtékos iszapján, Hegszenesednek a széparazsak,emlékké aranyozza őket a gondolat:értelem,ész karjába bután beledólő örömlány. Oly furosának tűntek a szók Isten éé honszeretet Vak monoton dübörögtek szivemben»mint most a hakálfogu tankok Azóta bevá.jta a szívbe halálslkoly, s a dombok,melyek szegik a tereket Testemmév vált a föid.vérzu valósággá a hangod... Üzenet Lackónak 22
