Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
I. Ifjúság - Szerelmes ének
i*. Tizenhat évem kútjába merültem terdem-holdjánál csobog az élet: csillagtükrü,lányszemü patak, galambajkak,pillangó csókok omolnak rám,s mint áradó rügykeblü fiizfaágak hajlonganak szemem tavára. .. Ha rámomolsz,mint szikkadt ajkú földre dudojgató,ringató nyári zápor megújulok,s uj erő kalászait gyűjtöm a Holnap gabona-iszásu földjén* A Csak ajkad adhatod,s magadat de nem vagy szegény,mert nem vagy magad. Emlókaeidben úgy viselsz,tudattalanul, mint a port amely cipődre az alkonyokból rátapad, de nem vagy szc any,mert nem vagy magad. Eszmék,hitek( napok,ülnek Táljaidra, melled kancsóját két marokra fogják beléd lehelik a vagyat:"Vesd le magadról a ruhát r~ j állj szembe önmagaddal^tiszta vagy! \ . A percek ösvényén bújva uyg látom a holnapot is. Szép és tisztatestüp amilyen te vagy... I336 Csór Bella S z. I H a L > E S ÉNEK 18
