Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)

III. Az utolsó évek - (Töredék)

(Töredék)

Húszévesen,

mert halhatatlan voltam, szartam a halálra.

Harmincévesen már el-eltűnődtet, hogy egyszer meghalunk, de nem hittem el, hogy én is.

(De még nem érdekelt.)

Amikor negyven lettem

Most, már úgy hatvanon túl, tudom, kétszer születünk: mostohaanyánk a halál.

Édesanyánk az élet, és mostohaanyánk a halál.

Mindenkit, engem is kétszer szültek, két ikerasszony szült meg, az édesanyánk, s a mostohaanyánk, a halál.

Most, hatvanon túl már tudom, mindenkit kétszer szülnek, két ikerasszony.

Mikor húszéves voltam, szartam a halálra, mert halhatatlan voltam, mint a halál maga.

148