Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
III. Az utolsó évek - „Nem születik - írják”
Mem születik - írják" Zayzon Mártával, a költő feleségével beszélget Zsillé Gábor- Bella István hagyatékában miért nem találhatók levelek, levélfogalmazványok és napló- jegyzeteké- Egyáltalán nem szeretett levelet írni. Helyette inkább mindenhová telefonált. Naplót sem vezetett. Vathy Zsuzsa írónő egy alkalommal azt mondta nekem, hogy naplót írni csak a prózaírók szoktak, a költők nem. Ez általános tapasztalat. Mindenesetre Istvánt nem érdekelte a napló mint irodalmi műfaj.- Külföldi utazásai során sem készített feljegyzéseket, például Koreában, Kubában vagy Szibériában!- Minden megmaradt a fejében, mert félelmetes memóriája volt. Az összes barátja telefonszámát kívülről tudta, márpedig az nem kevés. Ugyanígy, az összes versét is fejből tudta. Egyszer, amikor még az Elet és Irodalom című hetilapnál volt versszerkesztő, azt terveztem, hogy összeszedek nyolcat-tizet az ifjúkori verseiből, és álnéven beküldőm neki a szerkesztőségbe, hogy mondjon véleményt róluk. De rájöttem, hogy ezzel nem foghatok ki rajta, mert amit valaha leírt, arra emlékezett. És nemcsak a saját verseit, de a kortárs költőinkét is betéve tudta. Időnként azt játszottuk, hogy kinyitottam egy Szép Versek antológiát, idéztem belőle néhány sort, és ő azonnal felismerte a szerzőt.- Milyen volt a költői munkamódszerei- Mindent fejben írt. Azért is dolgozott lassan. Amikor már teljesen elkészült a verssel, akkor leírta kézzel. Azon még több fordulóban javítgatott - ezt a megmaradt kéziratlapokból látni végül legépelte az öreg fadobozos írógépén, melyet nagyon szeretett. Olykor a legépelt szövegeken is változtatott, sőt a nyomtatásban megjelenteken is, ugyanis állandóan elégedetlen volt a verseivel. Folyton tökéletesíteni akarta őket. 1995-ben számítógépet vettünk, a végsőnek ítélt szövegváltozatokat én gépeltem be. O nem volt hajlandó megtanulni a számítógép használatát. Állandóan tervezte, hogy beiratkozik egy tanfolyamra, de soha nem tette meg.- Mennyi idő alatt hordta ki egy-egy versétI- Ezt nem lehet átlagolni, mert volt úgy, hogy percek alatt elkészült vele, és volt, hogy hónapokig gondolkodott rajta. Előfordult, hogy egy-egy gyerekvers kötetre készülve csak Áni Máni-verseket írt, de általában szabad folyást engedett a verstémáknak. Legkedvesebb versíró helye a nappali sarkában álló kanapé volt: ha láttam, hogy félig hunyt szemmel fekszik a heverőn, rögtön tudtam, egy versen töri a fejét. Néha kocsmákban is írt, pincérblokkokra, de oda inkább csak sakkozni járt.- Bizony, István egyik kedvenc időtöltése a sakk volt... 128
