E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
Sipőcz Mariann: Országh Antal és a Nemzeti Színház
15. Porcellán fényképészeti műterem (Országit Antal): Lendvayné Fáncsy Ilka, 1863 hírnevet. Helyére Fáncsy Ilkát szerződtették (1858- tól ifjabb Lendvayné), aki szép volt és fiatal, de tehetsége nem ért fel elődjével. Munkácsy Flóra 1855-ben került a színházhoz, és 1858-ban ment hozzá Feleky Miklóshoz. A kor legszebb színésznőjének tartották. Jókai Mór róla mintázta Mayer Fannyt az Egy magyar nábob című regényében. Pályája kezdetén énekes szerepeket alakított, népszínművekben lépett fel, később a francia romantikus drámákban érvényesült szépsége, kitűnő beszédtechnikája. A női tagok második generációjának legnagyobb színésznője Prielle Kornélia volt. Először 1845-1846-ban lépett fel a Nemzetiben, de Laborfalvi Róza, idősb Lendvayné és Komlóssy Ida triásza mellett tehetsége nem tudott érvényesülni. Másodszor 1859-ben szerződött a színházhoz, 1862-ben a kritika már a francia társalgási darabok ünnepelt királynőjeként emlegette. Ebben az időben a tragédiák helyett a könnyedebb, életszerűségükkel ható darabok érvényesültek a színpadon, Jókainé és Eg- ressy helyét a szalondrámák sikerpárosa Prielle Kornélia és férje, Szerdahelyi Kálmán vette át. A század hatvanas éveire stílus- és nemzedékváltás zajlott le az intézményben: a társulat vezető színészei az ország legjobban fizetett hivatalnokai, a társadalom megbecsült tagjai közé emelkedtek. A francia polgári színművek - dráma vagy vígjáték - hatására a természetes játékstílus érvényesült, az együttes összjáték fontossá vált, a rendezők szerepe felértékelődött. A főváros első magyar színházának tehát épülete, műsorpolitikája, stílusa és gárdája is átalakult, mire Országh Antal 1862-ben kegyelmet kapott, s egy évtized után hazatérhetett Pest-Budára. Fotográfiai műtermében - a ránk maradt felvételek tanúsága szerint - számos színész, színházi ember is megfordult. Ehhez persze hozzájárult a Nemzeti Színház közelsége, de minden bizonnyal Országh Antal színházi múltja, kapcsolatai is. A színház társulatának első generációját minden bizonnyal már emigrációja előtt ismerte, az intézmény fejlődését Párizsból is nyomon követte. Hazatérésekor jól tudhatta, hogy ha a Nemzeti Színház ismert és elismert művészei kamerája elé állnak, új vállalkozásának kiváló reklámot jelentenek. Országh 1852-ben, évvégén érkezhetett Párizsba, ahol a Théátre (Comédie) Franşaise és az Odéon színház közelében - először a Rue de Vaugirand, majd 1856-tól a Rue de lOdéon utcában - bérelt lakást és műtermet. E két színház mellett előszeretettel látogatta a Théátre du Gymnase-t is, ahol szintén francia újdonságok kerültek színre. Alighogy Párizsba érkezett, már küldte is a látott darabok fordításait Szigligeti Edének, a Nemzeti Színház titkárának. A század ötvenes éveiben a színház kortárs francia színművek iránti igénye találkozott az emigrációban élő, a francia nyelvet kiválóan beszélő Országh színházi vonzalmával és fordítói ambícióival. 1853-ban öt hónap alatt nyolc drámafordítását tűzte műsorára a Nemzeti Színház: Mélesville, Sullivan (bem.: 1853. április 13); P. Dumanoir-A. Dennery, Tamás 92
