E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
27. Gévay Béla: Az Esterházy-képtár a Magyar Tudományos Akadémia épületében, sztereófénykép, 1870 körül s árusították is azokat. Közvetlenül Arany munkálkodásának idejére esett Gévay Béla sztereósorozatának megjelenése és árusítása.134 Az Arany figyelmét felkeltő műtárgyfényképek következő csoportját a könyvillusztrációk képezték. Az 1860-as évek közepétől modernizálódó könyvkiadás népszerű újításai közé tartozott, hogy egyes nagy formátumban készülő albumok egyedi fotográfiák beragasztásával jelentek meg. E kezdeményezés Európa-szerte elterjedt, s művészileg értékes albumszerű könyvek sorát eredményezte. Simonyi Antal 1867-ben fényképezte le Orlai Petrich Soma Vörösmarty Szép Ilonkájához festett sorozatát, s e fotókópiák egy díszkötetbe beragasztva kerültek a publikum elé. Korábban ezeket a drága kiadványokat fametszetekkel vagy litográfiákkal ékesítették. 1868-ban, Arany János költeményeinek díszkiadását követően a kiadó még egy népszerűsítő, ugyanakkor maradandó emléket kívánt a már képek iránt is érdeklődő közönségnek nyújtani, Arany Album címmel. A költő támogatta az „Arany” szó jelentésváltozataival való játékot, balladáit Than Mór és Lotz Károly festményeiről, grafikáiról készített fényképmásolatok kísérik. Az albumot nagyméretű albuminnagyítások illusztrálták.135 A kötetben található illusztrációk a Családi Kör, V. László, Ráchel, Roz- gonyiné, Mátyás anyja, Az egri leány, Rege a csoda- szarvasról, A walesi bár dók emlékét idézték. A nyolc művel illusztrált, négyféle színváltozatban vászonnal bekötött album ára 12 forint volt.136 A magyar könyvészet modernizációs folyamatában az egyik fontos előrelépést jelentette, hogy az esztergomi Beszédes Sándor fényképész 1875-ben elkészítette Albrecht Dürer Kis és Nagy Passió fametszeteinek reprodukcióit egy újfajta fényképészeti módszerrel, az albertotípiával (ez a heliográfia német elnevezése), amelyet Joseph Albert bajor udvari fényképész 1868-ban tökéletesített. „Az Akad. teljes méltánylással és hazafiui örömmel vette tudomásul a találmány jelességét, melyről e valóban művészileg kiállított lapok tanúskodnak, s köszönetét fejezte ki a beküldött példányért, mely Könyvtára egyik díszét fogja képezni” - írja a találmány jelentőségét méltatva titkári minőségében Arany. A „fényvéseti technikával” a költő már korábban is találkozhatott, hiszen ő ismertette „A reformáció kora - Kaulbachtólfényképfelvételen”című kiadványt, amelyben „Albert József Münchenben, fényirati úton sokszorozta a festményt.”137 38