E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
nyének Országh által lefordított sorozata, amelynek példányai könyvtárában, illetve Arany Juliska könyvtárában máig fellelhetők. A cikk és a kritika- írás, a fordítás mellett Országhra elsősorban mint színműíróra, drámafordítóra, képzőművészre tekinthetünk, az általa fordított darabokat műsorán tartotta a Nemzeti Színház. Bár Párizsban ügyes üzletembernek bizonyult, hazaköltözése (1862) után bátorításra szorult, amelyet írói, színházi körökből meg is kapott. Aranynak múltidéző lehetett Országh szoros kötődése szülőhelyéhez, Mára- marosszigethez, ahová a költő rövid színészi pályafutása is kapcsolódik, kapcsolatukat közös ismerősök ajánlása is segíthette.67 Emellett talán az új technika is vonzó lehetett számára a maga metszetekre emlékeztető hatásában. Nem véletlen, hogy lapjában, a Koszorúban is népszerűsíteni igyekezett a minőséginek nevezhető műtermet: „Országh Antal, ki a tollrajzokban nagy mester, szintén fényirdát nyitott a kerepesi-úton. Mi nem örülünk, ha photograph helyiségek nyílnak meg s műtermek bezáratnak. De ha már photographia, inkább jó legyen, mint rossz. Országhtól jót várunk.”68 Nem sokkal később az Alföldiek segélyalbumában69 Országh és Arany „együtt” szerepeltek. Erős a késztetés, hogy a családi csoportképhez kössük annak a nemrég fellelt kisméretű porcelán papírképnek a keletkezését, amely egy habos, pöttyös tüllruhás kerekarcú, telt alkatú fiatal nőt ábrázol a Porcellán fényképészeti műterem enteriőrjében.70 Ugyanaz a szék, mint amelyen Arany János ül a családi képen, feltehetően ugyanaz a kisasztal, amelyen ő a karját nyugtatja, a mozdulat is hasonló, s a felvétel Szél Kálmán tulajdonából került a Nemzeti Múzeum birtokába. Lehet-e Arany Juliska a fiatal nő, akinek vonásai hasonlatosak a családi képen látott Ju- liska-archoz? E feltételezésnek, illetve a család puritán életfelfogásának ellene mond a kicsit gazdagabb környezetre valló ruha - kaphatta-e a fényképezkedés kedvéért kölcsön Csengeryéktől vagy Szendrey Maritól? A ruhára illesztett gallér-masni teljesen hasonlatos az Arany Jánosné egyik portréján megjelenőével. Miért van gyűrű a kezén, ha az eljegyzési képen az nem látható? Miért őrzött volna Szél Kálmán egy, a családi csoportképpel azonos időben készült ismeretien női portrét a birtokában? Ha ez a reprezentatív fotó a szép, elegánsabb öltözetre titkon vágyó Juliskát ábrázolja, miért nem maradt nyoma, különösen a közeli halála utáni időkből az emlékezetben vagy másolatban? Megannyi kérdés, amelynek megválaszolására nem elég az eddig látott forrástömeg, így csak megérzésünkre hagyatkozhatunk: a pesti társasági környezetben, a színház világában szívesen, ügyesen mozgó, élénk eszű, talpraesett fiatal lány, aki szüleit az 1850-es években azzal a képtelennek tűnő gondolattal lepte meg, hogy színésznő lesz, életében egyszer színpadra állt, s egy jelmeznek tűnő, mást, talán a vágyottat mutató öltözetben lefényké- peztette magát. A képből nem készült csak egy példány, akár férjének nászajándékul. Az Arany szülők Juliska helyét a polgári társadalom normái szerint a család, a női szerepek betöltése mentén képzelték el. „Szegény gyerek - írja Arany Jánosné Tompáék- nak - szeretett volna Pestre felmenni, hogy lásson, 10. Porcellán műterem (Országh Antal): Arany Juliska)?), 1863 21
