E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
tóttá a kapott dokumentumokat. Feltehetően így volt ez a dedikált fényképekkel, grafikákkal is, s nagy kár, hogy e műnemekről nem maradt hátra hiteles feljegyzés. Halála után fia, a megalapítandó nagyszalontai Arany-emlékmúzeum számára 1885- től adta át a költő könyvtárának egy részét, kéziratokat, bútorokat, apró személyes tárgyakat, ruhaneműt és képeket.17 A Csonka torony Arany László által is támogatott restaurálása után 1899. augusztus 27-én került sor az Arany János Emlékmúzeum megnyitására. Az ,yArany-Emlék-Szoba” leltára című füzet, mely 1899-ben jelent meg, tartalmazta a család és magánszemélyek által gyűjtött, átadott tárgyak összességét, köztük 24 tételben a „képeket”.18 Ezek között „saját arcképe három különb időből” szerepel, illetve kőnyomatú arcképe két példányban. Az MTA Kézirattára őrzi azt a kézírásos leltárt, melyet 1900. június 22-én állítottak össze Arany János azon emléktárgyairól, amelyeket az örökösök a Csonka toronyba küldtek „megőrzés végett.”19 Ez utóbbiban két képes albumot, illetve nyolc, Aranyt és családját ábrázoló fényképet soroltak fel. E leltárakba foglalt tárgyak meglétét az elmúlt évszázadban több körben vizsgálták, legutóbb a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban megnyílt kiállítás kurátorai: Vaderna Gábor és Szilágyi Judit, a margináliákat feldolgozó Hász- Fehér Katalin, s az Arany család tárgyait feltáró relikviakötetben Török Zsuzsa és Zeke Zsuzsanna. Tudomásom szerint a különböző képi ábrázolások megléte kevéssé keltette fel az irodalomtörténészek érdeklődését, így nem kapott hangsúlyt annak a két (az 1900. évi listában szereplő) albumnak az eltűnése sem, melyek közül az egyikben Arany János barátainak, ismerőseinek arcképeit gyűjtötték össze, a másikban Szél Piroska számára családi képeket rendeztek egybe. Az első album nemcsak arról a szoros kapcsolati hálóról ad bizonyítékot, amely Aranyékat pesti tartózkodásuk során körbe vette, hanem arról a mediális változásról is, melynek következtében a kortársak közötti kommunikáció nem feltétlenül csak levelek segítségével, hanem fényképes kártyával is történhetett. S hogy e képi kommunikáció éppen a ritka látogatók, mint Tom- páék esetében milyen élénk volt, arra Tompa Mihály levele a példa, amely szerint felesége a díszhelyre kitett, emlékbe kapott Arany fényképet faggatja: „Vajon látják-e még egymást valaha?” („Az asszony ma reggel, [!] szobámban függő arczképedet törölvén kérdé tőlem, vagy inkább magától: hát Aranyékat látjuk-e még valaha? nem tudtam rá mit felelni.”)20 Ez időben elegendő, ha a képes üzenet akár a valamikori arcvonásokat őrzi az ábrázolt autorizációjával, nem szükséges, hogy az naprakész legyen. Tompa pl. közvetlenül a halála előtt ajándékozott egy fiatalkori, háromnegyed alakos képet Aranynak: „Arany János barátomnak Hanva február 20. 1868. Tompa Mihály”21 Az 1900-ban kelt hagyatéki leltárban szereplő kék bársonyfedelű albumban 22 kép volt, köztük Deák Ferenc, Csengery Antal, Eötvös József, Gyulai Pál, Gyulai Pálné, Teleki László, Szász Károly, Szász Károlyné, Kemény Zsigmond, Toldy Ferenc, Rónay Jácint, Lisznyai Kálmán, Tompa Mihály, 1. Simonyi Antal: Csengery Antal, 1861 Tompa Mihályné, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc, stb. fotográfiái. A legutóbbi revíziók során az albumot és a benne lévő kis magyar fénykép- pantheont nem lehetett fellelni. (Sajnálatosan ugyancsak hiánylistára kell tennünk a Teleld Lászlót ábrázoló fényképet, amely az emlékezők szerint 12
