Parragi Márta: Szentkuthy Miklós könyvtára (Budapest, 2008)
Szentkuthy Miklós könyvtára
Szentkuthy Miklós könyvtára egyike a XX. század gazdag magángyűjteményeinek, fiatal korától kezdve rendszeresen vezetett naplójával együtt különleges helyet foglal el a hagyatékban. 1983-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárának vezetője, Kabdebó Lóránt életút interjút készített az íróval. A beszélgetés szövege 1988-ban Frivolitások és hitvallások címen nyomtatásban is megjelent. A közel hétszáz oldalas műnek kevés olyan kedvenc olvaskönyvekről, lapj mányokról. Azon ritka alkotók egyike volt, aki gyakran, sokat és szívesen mesélt életéről, gondolatairól, készülő műveiről, így könyvtáráról is tőle magától tudhatjuk meg a legtöbbet. ...az én könyvtáram szerves része óriás naplómnak, könyveim majdnem minden lapján dátumok, utalások a naplóra, a naplóban utalások az illető könyvre, képre, lábjegyzetre. Naplóm - nem érthetetlen, de -félig hasznos könyvtáram nélkül.' Nemcsak az egyes könyvek értéke vagy számbeli tematikus nagysaga, különlegessé ezt a könyvtárat, hanem a szoros, mindennapi kapcsolat, ahogy életének, és így naplójának is nélkülözhetetlen része lett. Szentkuthy Miklós a szó valódi értelmében nem tartozott a hagyományos könyvbarátok közé, „használati tárgyként" bánt a könyvekkel. Akár a legpompásabb albumba vagy XVII. századi metszetes könyvbe is beleírta pillanatnyi gondolatait, egy-egy születendő vagy már megírt regényalakjának nevét a fantáziáját éppen megragadó kép vagy nyomtatott szöveg mellé. Saját módszerére Halász Gábort hozta ellenpéldaként: ...ha a legdéinonibb hatású könyvet olvassa, és az őt valami ördögi szenvedélyre lobbantja, akkor egy tűhegyes ceruzával egyetlen pontot tesz a margóra. Szentkuthy Miklós, aki rajongott a művészeti alkotásokért, festményekért, szobrokért vagy akár a katedrálisok egy-egy rozettájáért, a könyvet műalkotásként nem respektálta. Az ultramodern, luxus kiadású könyveket szeretem, amelyek hasonlítanak a divatlapokban szereplő nők színességéhez, szépségéhez, frissességéhez és eleganciájához.3 Szinte „mítoszt" épített a könyvtár köré, beszélgetésekben mindig a naplóhoz kapcsolta és elválaszthatatlanságukat hangsúlyozta. Könyvtáram... nem is könyvekből áll, mert minden darabja élő személy, élő múzsa, őrangyal, feleség, szerető, szárnyát zajosan csapkodó szentlélek-galamb...4 Élvezettel tudott mesélni egy-egy kötetről, ami neki valamilyen okból fontos volt,