Parragi Márta: Szentkuthy Miklós könyvtára (Budapest, 2008)
Jegyzetek
A Rádióból kijövet (vagy talán a Széchényi Könyvtárból) találkoztam először... Szentkuthyval is.... mi. nemzedéktársai, még annyira sem tudtunk mihez fogni vele, mint Halász Gábor vagy akár Babits is, nem beszélve Németh Lászlóról, aki oly bámulatos éleslátással fedezte fel őt a Tanú -ban. Én magam idegesen, idegenül, irányt veszetten bolyongtam a Prae-ben, aztán lemondtam az expedícióról. ... De ő maga, mire - már nem tudom hol - az első pohár sört megittuk, máris lenyűgözött. Mindennel. A hóríhorgas megjelenésével, koponyájának döbbenetes dudoraival, szirtszerűen elkeskenyedő nyúlványaival és szögleteivel - mintha egy középkori szobrász, prehisztoríkus kőfejre bukkanva, megpróbálta volna gótikusra átfaragni - aránytalan arcjátékával és mozdulataival -. ahogy már első léptei közben (pedig én sem vagyok kis termetű), hogy jobban hallja, mit mondok, le-lehajolgatott hozzám, többszörös görbülettel. Azzal a fölfoghatatlan egyveleggel is. ahogy bohóc és pápa volt egyben, akárcsak Fellini fantasztikus főpapjai a Róma-ban, vagy saját maga nagyszerű. kései hőse. Szilveszter. (Vas István)
