Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Móricz Zsigmond

t

Ebben a könyvecskében található Móricz első szépirodalmi próbálkozása tizennégy éves korából, a prügyi élményből született Karácson estéje című elbeszélés. Érdekes, hogy Prügy Móricz számára a „szenvedések földje” volt, ez az elbeszélés mégis egy idilli családi estét idéz fel. A legendás könyvecskét a Petőfi Irodalmi Múzeum megvásárolta az író születésének 125. évfordulóján. A Légy jó mindhalálig című regényében részletesen megírta a pergamenkötéses kis könyv megszerzésének történetét.

Fehér könyv

Első kéziratos jegyzeteinek gyűjteménye tizennégy éves korából.

„A legújabb s legfőbb kincse valamennyi más kincsén túltett. Ott, ahol tavaly lakott, a Nagymester utcai tanító bácsinál, a kamarában talált egy pergamenkötésű könyvet, amelyet a gyerekek labdának használtak. Ezt a könyvet, abban a pillanatban, ahogy meglátta, rögtön elhatározta, hogy el fogja sajátítani. Nem is a könyvet, mert ahogy belenézett, látta, hogy valami latin, s a latinból elég volt neki az, amit az iskolában nem tudott, hanem a fedele! A fedelét kívánta meg rettenetesen. Második, harmadik vasárnap is elment a bácsiékhoz, s egy óvatlan pillanatban győzött a szenvedély, kiszakította nem kis munkával a könyvet a fedeléből, a könyvet otthagyta a kamarában, de a fedelét bedugta a kabátja alá.

Jóformán búcsúzás nélkül menekült a kollégiumba. Ott sem mutatta meg senkinek a világért sem, de se aludni, se tanulni nem tudott, míg csak ötven ív papírt nem vett, s elment a Darabos utcába a könyvkötőhöz, aki ott lakik a Csokonai szülőháza mellett, s tele köttette a pompás fedelet fehér papírral.

Hogy becézte aztán ezt a sárgás, finom bőrkönyvecskét! A könyökével tisztítgatta, mert sok volt még rajta a plezúr s a föld labdakorából... Ebbe a könyvbe mindent bele akart írni. Még nem is tudta, hogy mit kellene, de tele volt izgalommal és izgatottsággal, csak a gondolatára is, hogy ezt ő mind teleírja. A gyomra mindig idegesen remegett, a belei, valami belső láztól, ha erre a könyvre nézett, ebbe ő valami olyan szépeket akart írni, amilyet még senki soha... ő nem tudja, hogy mit, de nagyon szépet... Mindjárt az elejére beírta a nevét, úgy csinálta meg ezt az első oldalt, ahogy a könyvnek

6