Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Feladatlap 2.

Móricz Zsigmond 1939 decemberében vette át a. Kelet Népe szerkesztését Szabó Páltól. A következő feljegyzés olvasható december 5-i Naplódban, „...ezt a lapot meg kellene kapni, van benne egy érték, havi kétszeri megjelenésre van engedélye. Ez teljesen elég egy folyóirat kiépítésére. A címe sem rossz. Én ugyan nem akarom még mindig keleti söpredéknek engedni a magyart, de ebben a szóban valahogy éppen nemzeti büszkeség lappang, s arra jó, hogy elkülönítse a magyart a Nyugat-bandától. Milyen szimbolikus, hogy a Nyugat után a Kelet Népét csinálhatom.” 1941 őszétől Litkei Erzsébet volt a kiadóhivatal vezetője. Minden erőfeszítés ellenére a Kelet Népe nem jövedelmezett, sőt Móricz minden máshol megjelent munkájának a honoráriumát is felemésztette. Hogy a nyomdaköltséget ki tudja fizetni, munkatársainak nem tudott honoráriumot adni. Többször tárgyalt a lap átadásáról, de a saját lap, a saját szócső számára olyan erős volt, hogy a Kelet Népét haláláig szerkesztette. Ebben megvalósíthatta azt a szellemiséget, amit mindig szeretett volna.

A Kelet Népe című folyóirat

„Kell egy államilag szubvencionált vagy fenntartott folyóirat, amely az eddigiektől annyiban térjen el, hogy az egész magyar irodalmat tekintse munkatársnak, Anony- mustól máig. Vagyis a szerkesztőnek joga legyen élő és holt íróknak műveiből meríteni. Kérdéseket, problémákat a teljes irodalom megvilágításával, példákkal és szemelvényekkel illusztrálni.

Óriási lehet ennek a folyóiratnak a szerepe. Én a magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözöltem a gondolatot, mely valóban véletlenül az eszmecsere folytán épült és csiszolódott ki.

így közel lehetne vinni az irodalmat a néphez, csak olyan szerkesztő kell, akiben megvan ez az összefoglaló, az egész irodalmat a kisujjában érző és amellett országos szempontokat bíró szellemiség.

26