Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
bolyhi János Érdekes, mert valamikor azt mondta Barth Károly Kísérlet Bultmann Rudolf megértésébez című füzetében, hogy vigyázzon, aki Bultmannt üti meg, nehogy Luthert találja el, hisz sok közös van a lutheriben és a bultmanniban, mindenekelőtt az egyén, az individuum fontossága. Barth sokkal objektívabb volt. Azt mondta: nem az a fontos, hogy éppen ma reggel hogyan tudok hinni Istenben, hanem az, hogy ő engem elválasztott, és azt a hitemet, amim van, komolyan veszi. Ilyen értelemben Bultmann a lutheránusabb, mint ahogyan az is volt. Úgy van ez, hogy ellentétes nézeteket valló kortárs nagy emberekről mi, utódok, 50-100 év múlva azt látjuk: nem is voltak ezek olyan messze egymástól, hisz volt valahol a mélyben egy közös nevező, s nekünk mind a kettőből kell merítenünk. S^entmártoni S\abó Ge\a Tehát ma is csak ők vannak a porondon, vagyis nincsen újabb teológus, aki hozzájuk hasonló irányzatot képviselne? Boly ki János Olvasott teológusok vannak, de akik az egyházra is hatottak volna, tényleges reformátorok, új reformátorok nem nagyon, inkább jellemző a sokszínűség, ami lehet, hogy rossz, lehet, hogy jó. Ssyntmártoni S^abó Ge\a Maradjunk a teológiánál még egy pillanatig. Az Ön könyve, János evangéliumáról, nem áll nagyon messze a páli teológia alapjaitól. A kommentárról beszélek, amely épp most jelent meg. (Bolyki János: Igaz tanúvallomás — Kommentár János evangéliumához Osiris Kiadó, Bp., 2001) Boly ki János Ez nagyon érdekes, mert azzal folytatnám, hogy Péter a hagyomány szerint a katolikusoké, Pál a mienk, protestánsoké, és János pedig az ortodoxoké! Én azért szerettem meg János evangéliumát, mert úgy láttam, hogy nagyon bátor. Ö különben 40 évvel az első három evangélium keletkezése után élt, és bátor volt azokat átvenni, de egyszersmind újrainterpretálta az egész Jézus-hagyományt. Nem az volt a célja, hogy írjon a három mellé egy negyediket, hanem valami egészen más. És amíg talán Máté a zsidóknak írt, Márk a rómaiaknak, Lukács a művelt görögöknek, addig János az első század végi Római Birodalomnak. O is majdnem megélte, ha nem is az ezred-, de a századfordulót, akárcsak mi, és valahogy az egész emberiség lebegett a szeme előtt: megpróbált nem konkrét, hanem maradandó lenni, és éppen ezért minden kornak szolgálni. Nekem ez tetszett benne. 5
