Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
Syentmártom Syabó Gétpa Tisztelt hallgatóság! Úgy gondoljuk, beszélni kell a nyilvánosság előtt a reformáció üzenetéről egy olyan országban, ahol a lakosságnak legalább egyötöde protestáns. Külön aktualitást ad a rendezvénynek, hogy holnap, hosszú idő után először, Mindenszentek Napja ismét állami ünnep. Azt is tudjuk, hogy annak idején, 1517. október 31-én Luther Márton azért tűzte ki a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 tételt, mert az ellen akart tiltakozni, hogy Krisztuson kívül a szenteket is imádják. Tehát a protestánsoknak — akár hívő emberekként, akár mentalitásukból, kultúrájukból következően — szembe kell nézniük azzal, hogy a mai magyar társadalomban a Reformáció Napja nem ünnep. Vagy szembe kell nézniük azzal, hogy maguk a protestáns emberek sincsenek igazán dsztában azzal, mit jelent reformátusnak, lutheránusnak, baptistának lenni, vagy akár az unitárius felekezethez tartozni. Úgy hiszem, első rendben talán a teológiai kérdéseket kellene körüljárni, hiszen az elmúlt évtizedekben, ha valamit kerültünk, az éppen a reformáció teológiai megközelítése volt. Esett itt épp elég szó a polgárság ideológiájáról, a papi nőtlenség feloldásáról, csak épp arról nem, ami az emberi lelkekben zajlott le, ami a hitkérdésekkel kapcsolatos. Ezért gondoltam arra, hogy ebben a teremben is olvasható legyen a Tolle, legel Vedd, olvasd! című kiállítás középpontjában szereplő textus: A^iga^ ember pedig hitből él, mégpedig a három szent nyelven: héberül, görögül és latinul — hiszen Pál apostol görögül idézte Habakuk próféta héber nyelvű mondatát, melyet Szent Jeromos latin fordításában ismert meg a keresztyénség. Első kérdésünk is ehhez kapcsolódik. Ma, 2001-ben is lehet-e azt mondani, hogy igag ember pedig hitből él., vagy az elmúlt közel 500 év óta változott valami e téren? Bolyki János Első benyomásom az, hogy ez a Pál apostol milyen jó Biblia-magyarázó volt. Nem, mert önállóan egy ilyen sarkított dolgot megfogalmazni a rómaiaknak, hanem Habakuk prófétát idézte. Vagyis az a vita katolikusok és protestánsok között, hogy a Szentírás vagy a tradíció az elsődleges, értelmét vesztette, mert a Szentírás maga is tradíciók átadása és magyarázata. Persze nem mindegy, hogy milyen tradíciókat veszünk át, van azoknak egy belső normája, éppen Pál apostol s éppen a Római levélben mondta, hogy a prófécia a hit szabálya szerint, a hit analógiája szerint történjen, vagyis újat mindig mondhat a próféta, de mást, mint annak belső szerkezete, nem. Habakuk idejében a nép ide-oda kapkodott, hogy az Isten segítse szövetségesét az ellenséggel szemben. Pál azt mondja — nem a zsidó népnek, hanem az egész hellenista, későhellenista világnak, ha úgy tetszik: a Római Birodalomnak —, hogy sokmindenből lehet élni, de az nem igazi élet. Az igaz ember, vagyis aki Isten akarata szerinti életet folytat, hitből él; ami pedig azt jelenti, hogy rábízza magát a kegyelmes Istenre, nem kapkod és nem fut, nem maga akarja saját egzisztenciáját biztosítani. 3
