Barna Beáta: Szentjánosbogárkák. Gárdonyi Géza világa (Budapest, 2013)
Szentjánosbogárkák
Jaj, neked nyuszi! A róka koma a gróf úr birtokán lakott. Jól ment a sora. Igazán nem panaszkodhatott. Ha nem volt kedve arra, hogy sokat járkáljon az ennivaló után, ott a tyúkól, benne néhány száz csip-csip. Rántani való csip-csip. De ezt, hogy rántani való, a róka úgy értette, hogy ki lehetett róka módra rántani a tyúkólból. Ha aztán a róka a tyúkpecsenyét megunta, verebeket is foghatott. Aratás után különösen jól kihíztak a verebek. A gróf búzája olyan kövérre hizlalta őket, mint egy jókora májgombóc. ízlett is a rókának. Különösen, ha közben még nyulacska is akadt. Nyúl után még szívesebben törölgette a bajuszát. Olvasd el Gárdonyi meséjét, és egészítsd ki a rajzot a madárijesztővel a leírás szerint! A nyulat, tyúkot a gróf úr is szerette. A verebek nem tetszettek neki.- Állíts madárijesztőt! - parancsolta a csősznek. A csősz ráérő ember volt. Elment a szőlőbe. Hozott onnan egy szőlőkarót. Leverte a búzatábla közepébe. Utána elment a szőlőbe még egyszer, hozott onnan még egy szőlőkarót. Ezt már nem verte le, hanem hozzákötötte a másik karóhoz keresztbe. Utána elment a tökföldre, onnan hozott egy nagy tököt. A tökre orrot, szemet vágott. Rátette a karó végére. Utána elment a magtárba. Hozott onnan egy foltos zsákot, ráhúzta a szőlőkaróra. Utána elment a szemétdombra, ott kikereste a gróf tavalyi cilinderét, s azt ráillesztette a tökre. A végén a sok ide-oda járkálás után olyan takaros madárijesztőt tákolt össze, hogy mindenki megijedt tőle, csak a verebek nem. A verebek megvetően mondogatták:- Ilyennel akar bennünket a gróf ijesztgetni? Csak azért sem félünk. És tovább szedegették a magot, de most már főként a rongyember környékéről. Sőt rá is szálldos- tak a tökfejűre. A róka ismerte a verebek szokásait. Meglapult mellettük a búzában, és amelyik 4- éppen a legközelebb csivikelt hozzá, elfogta. Egy napon
