Thuróczy Gergely (szerk.): „Vénusnak szép játéka”. Erotika a magyar irodalomban (Budapest, 2004)
Ratzky Rita: „Vénusnak szép játéka”. Erotika a magyar irodalomban. Kiállításajánló
lójegyzeteiben, hogy 6 „1847 májusában Szatmáron az Olcsváry Pál földbirtokos házánál rendezett vasárnapi bálokon mint kisdiák ismerkedett meg Petőfi Sándorral: ’Hozzánk azért tanulókhoz, elég szívességet mutatott, sőt egy pár kiadhatlan, frivol tartalmú verseket elő is adott, melyekből néhányat sikerült is leírni és megtanulni; de ezek sokkal szabadabb és illetlenebb kifejezéseket tartalmaznak, mintsem ideírhatok lennének, úgymint: A gránátos, A bolha, sat.” (Szentmártoni Szabó Géza adata). Az említett kiadásokról tud a szakirodalom is. Székely András az alábbiakat írja: „Ránk maradt viszont számos, nagy költőnknek tulajdonított erotikus vers: Csokonait, Petőfit, Aranyt - a rimat is kipontozó Aranyt! — emlegetik szerzőként. Hogy mennyire hiteles az ezeket tartalmazó litografált kiadvány. .. (Székely András\ A szerelem krónikája, avagy az erotika kultúrtörténete, Officina Nova, Bp., 1988,179. p.) Az elharapott mondat azt sugallja, amit mi is gondolunk: semennyire. Ezt támasztja alá Réz Pálnak a Magyar Eratohoz írott utószavában olvasható passzus: „igaz, a szájhagyomány és a magángyűjtemények, a könyvtárak „pokla”-i megőriztek néhány állítólagos Vörösmarty-, Petőfi-, Tompa-, illetve Jókai-verset, amely erotikus, sőt, pornografikus. De az egy-két soros, mégoly buja tűzzel égő motívumok csak színezik az eposzok és drámák szövegét, a többnyire alkalmi jellegű kéziratos versek hitelessége pedig erősen vitatható, s művészileg amúgy is értéktelen írások.” (Magvető, Bp., 1986,438. p.). Petőfi a szerelmi költészetében olykor megjelenő erotikáját részben a népdaloktól tanulta, nem a dévaj lakodalmi énekektől, hanem a folklór életre-halálra szóló szerelmeket ábrázoló, a testi szerelmet finoman megjelenítő dalaiból. De van másfajta hangja is rá, az 1845-ös felvidéki útján szerzett tucatnyi költemény néhány darabja játékosan, könnyedén idézi meg az érzéki élményeket. Az 1846-os Tündérálom című elbeszélő költemény klasszicista és romantikus formát szétbogozhatatlanul vegyítő nyelve címében idézi a János vitéz metaforáját, az ölelés édessége olyan mint a tündérek álma. Ez utóbbi kétszeresen áttételes: az örömittas tündérek, a képzelet teremtményeinek álomországa. De nemcsak ettől a metaforikus összefüggéstől érdekes a mű, hanem mert egy beteljesedett szerelmet ábrázol annak kezdetével és elmúlásával egyetemben. Az élete nagy változásán, az asszonnyá levésen áteső lány másként látja az egész körülötte lévő világot. „Tekints körül”, szólott a csók után A lányka, „látod, milyen változás? Én nem tudom, honnan s miként van ez, De mostan égés föld egészen más. Kékebb az ég, sugárosabb a nap, S e fák alatt itt hűvösebb az árnyék, S pirosb a rózsa, illatosb a lég... Ah, mintha csak egy más világban járnék.” A XIX. században a romantikusok közül Jókai Mór az, aki különösen kései regényeiben szívesen jelenít meg erotikus jeleneteket. A XIX. és a XX. század fordulója hozta az első földindulást az erotika ábrázolásában. Vajda János, Reviczky Gyula nyomán a költészetben Ady hirdeti meg a nagy áttörést, a prózában talán Móricz Zsigmond. A kiállítás harmadik termében Ady szinte az egész magyar irodalom nevében fogalmaz: „Akarom, hogy végre valaki meg merje/ Mondani: nem a szív a csók fejedelme/ S nem a csók a tető s nem a csók a minden, / Mint kötelezteténk hazudni azt rímben.” (A Szerelem eposzából). Adynak azonban a szerelem, az erotika több ennél, s mást is jelent, mint egyszerűen a puritán református és kispolgári erkölccsel szembeni lázadást, nála e fogalmak az Élet szimbólumává lettek, ezeket legőszintébben a Margita élni akar lírai-epikai folyamában fogalmazza meg. Margita ebben az elbeszélő költeményben minden, még az ország is, Hungária: „Úgy gondolom, hogy minden: Szerelem: / Politika, tudás, pénz, kocka, üzlet, / Apostolság, művészet, vakmerés, / Mind a csókoktól vagy csókokhoz űznek.” Sok egyéb mellett újra megtörténik itt a politika és az erotika összekapcsolása, de talán pont ellenkezőleg, mint a múltban. A barokkban férfias nők voltak az ideálok, itt, a dekadencia korában mintha megfordult volna a helyzet: a költő körülnéz és álmélkodva állapítja meg: „Asszony-karakter ez a magyar fajta.” A prózában Móricz Sáraranyában a grófné és Túri Dani viszonyában a szociálisan másfajta emberek egymás iránti szexuális vonzódását írja meg, neki van talán legtöbb finom megfigyelése a női szexualitásról, pedig azt hihetnénk, hogy Krúdy Gyula vagy talán Bródy Sándor a nagyobb szakértő. 26
