Bauernhuber Enikő: Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

„Ki vagyok? Egy kóbor lovag vagy kóbor költő..."

.Ki vagyok? a:Egy kóbor lovag vagy kóbor költő...

Az elbeszélésekben gyakorta szereplő magányos lovag Don Quijote alakmása. Az „újkori lovagfélék" (Bródy Sándor),

„lekötözött fiatal óriások" (Mednyánszky László) elköteleződése „az örök embernek jobbik részével" (Ambrus Zoltán), a belső eszmények mellett egy korszakot jelölő szellemi magatartás szinonimája lesz.

„Don Quijote nem a nagy gondolkodók, a nagy érzők és nagy csalódok karikatúrája; nem is csupán fenséges humorral látott és példátlan

bőséggel jellemzett, gyönyörű egyéniség, akiről lesugárzik az életigazság, Don Quijote: maga az örök ember, mégpedig az örök ember jobbik része, ennek minden vágyával, örök illúzióival, örök csalódá- saival, örök balsorsával." —

Ambrus Zoltán: Cervantes, 1913

„Elkényeztetett a művészi látás. Elámított, mint bűvész a közönséget.

Többet tett: hipnotizált, Don Quijote lettem volna, ha egészen elkábulok."

Gutácsy Lajos: Tűnődés, 1909

„,„a születésemtől fogva lovag voltam - elkésett, idegenszerű,,szánalmas, groteszk lovag és mint ilyen óhajtok távozni is erről az ostoba, de mulatságos színpadról." \A

Cholnoky László kéziratban maradt naplójából, 1920-as évek

Fáy Dezső: Magányos lovas, 1909